Brustein, Alexandru: Lumea Rea; Q 356

-8Arthur» y^thnTtT Moat nincs kedvem semmiféle pulykás árnyhoz. Beszélni szeretnék veled, Ei fery. Efferyt J<5. Most éppen lehet... Most nem kell tartanunk a két n-jyokoatél Arthur» kam ia tudtam, "f 'ory, hogy hozzámértél lintv.inchhez. Ef'eryi Nem én raontem hozzá... 6... Arthuri C vett el téged feleségül. iíffery» történt. Hogy ie volt csak? Bgy szép n&pon szűrésűn rámnézett, hiszen tudju, milyen kigyéezeraei vannak, szinte fáj, hs az ember szemébe néz? "Effery, - mondotta, - mit szélnél, ha fors. lintinch-nek hivnának? Tetszenek neked?" - "Tetszik az ördögnek, - válaszoltam, - de nekem nem." - "Kür, ngy kár, Effery, mert he nem tudnád, mátél kezive ez lesz a te neved is. Holnap pedig, - mondotta, - felteszed & kalapodat és elmegyünk a templomba és megesküszünk... Már a pappal is beszéltem." Arthuri äs te beleegyeztél? Efferyt Mit tehettem mást? Az édesanyja a vállamra tette a kezét, mint egy sublddra, - ás igy szélt hozzám» "Nagyon Jénévun venném, h& Összeházasodná,tok". - Hálát adok az urnák, hogy ezzel beérték. Ugyanu:^y meg is fojthattak volna! Arthurs Mire Jé nekik ez az egész házasság? zi'ferys /suttogva/ iogy engem a markukban tarthassanak..• hogy elhallgattassanak... De rzért, ha egyszer eljön az ideje, magának mindent elmondok. Mindent, minden bűnömet! /arcát iszonyodva eltakarja kötényével/ Arthurs Effery, te ismered gyerekkoromat... ha ezt egyáltalán annak nevezhetjük. Semmi gyöngédség, sohs egy Jé szé... riadt szivemben sivár üresség t-tongctt. Hisz még a kébor kutyának is szüksége van egy kis melegségre. Te vagy az egyetlen, aki örvendeztél, amikor vis ^átértem ebbe o rideg házba. Néha érült gondolat kinoz: hátha nem is 6 az édesanyám? ^cferys ,n ilyet soha nem mondtam, Arthur! Nem mondtam ilyet! /A háttérben egy spanyolfal mögül egy leeső tárgy zaja hsllatazik./ Arthur» Mi az? Tal©ki van ott? /Félretolja a spanyolfalat, mely mögött egy munkaisztalnál Emmy ül, y, szomoruazemü lány./ Mit csinálsz itt, kislány? Emmy« Botísásson meg, sir, mindenki megfeledkezett erről, hogy én itt ülök és kízímuncázom... szántszándékkal leejtettem az ollét, hogy tudomást vegyenek rélam... Effery» miért sirsz? Emmy? Emmy» Nem sirok, miért is sirnák? Y gyis, csak ugy. Egy kicsit... sirdog'lok. Megesett a a ivem magán, sir. Bocsásson meg nekem,.,