Brustein, Alexandru: Lumea Rea; Q 356

42. /Leül ócska foteljébe/, törölgeti szemét/ Lsk ' j: /&z ajtóból/ Az ut zébat írok előálltak. /Nagy sürgés, forgás, * mar dék bőröndöket leviszik "hol van a kalapom" " éí a Beoessaire?", Mindenki elmegy, kivéve ámayt és Arthurt./ ' H Arthurs Emmy, ait szánt nekem buosuzóul? Eöuayi ás maga, Arthur? Hogy búcsúzik? Arthurt Agyő kis Dorrit, kedves, bőtorszivü lányi örökké me őrz m emlékét a szivemben... Sonyt Ém sem fogom soha elfelejteni, Arthur. /Kívülről kiáltások: Emmy, hol van Emmy? Hol késik Bmxay?"/ Arthurt Itt az ideje kis DorritI Már pattog a kocsisok ostora, a lovak türelmet lenül nyerítenek. Éljen boldogul kedvesem. Emmy: Arthur! dem akarom... nekem nem kell ez s. .gazdagság, ne engedji velük utazni... /el íjul/ Arthur: Emmy... drága Immy! Tip: /beszalad/ Mit csinálsz kishúgom? Arthur» Slájult. Tip: Ugyan, mit mókázik? Fogjuk meg és vigyük a batárhoz. Arthurs /félretolja Tipet/ Nem. Majd én. /Felkapja Ämmyt és kiviszi a szobából. Elindulás zajs, ostorpattogás, kerékzürgés/ Arthur: /visszatér és némán megáll az ablak előtt/ Maggie: /belép, sirva kezdi seperni a szobát/ Elment az én kismamám.•• * elment rökre. Ezentúl kast lyhan fog lakni, ugy ám. A kastély olyan mint egy gyönyörű kórház, fehér igyak, patyolat fehér, rí geteg a narancs, meg a sült csirke, . iért is hagyott el engem? Hiszen én kicsi vagyok... egyedül, egyedül hagyott. Függöny