Brustein, Alexandru: Lumea Rea; Q 356

JLr«^ 7X Q-1S&. 4ZZ.I- / WiMW) <f I.ftlVOnáS Londoni, ködbevesző utca. A házak és a templomtorony körvonalait, mintha esőfüggönyön át, vagy páz s ablakon keresztül lát-ánk. A k d­bő'l hirtelen fény tör áti régimódi öltözetű férfi koppantója kanócé­val gyújtogatja az utcalámpákat. A régmúlt időkből, régen elfeledett regényekbél lép elénk az öreg lámpagyújtogatók Lámpagyujtog tél Beköszöntött az est ladyk és gentlemanok, lassan leszáll az éj. / A lámpához/ Egész napon át itt ácso­rogtatok a ködben... és Londonb n oly ritkán süt a nap. /Meggyújtja, dúdolni kezd/ "A sarki lámpa hüs.ges barát, Szeteküldl sápudt sugarát. Botorkáld vándoroknak őre, Ha a vén hold nexa szór fényt a földre. Szófogadón, glédáben és rendben, Hajnalig igy pislákoltok csenüi^en.­Mint vigyázó szemek, óvnak tVigAWIj^t A hűséges sarki lámpafények." ügy a szivemhez nötten ezek a lámpák... itt rostokol­nak és figyelik a vil'ág folyását. Ha valami szivde­ritőt látnék, ftécsük a jókedvtől ugy ragyog, mint a gyerekszem. Be he szomorú históriának trnui, a fényük remegni kezd, mint a megkínzott gyermek szempillája. Tgjjon miótajfigyelitek, mi történik a jő Öreg London­ban? füstös utcáin* ház alait, mintha gyászlepel bo­rítaná. Az esztendők múlnak s ti közben mindig ugyan­azt a tájat látjátok, a házak minden zeg-zugát isme­ritek, lakóival egyiitt. Lássuk csak t t az öreg ros­katag házat, amely ugy támaszkodik gerendáira, mint valami mankóra... A ,01 ennem és ^ir/oég háza, gazdag népek-, de benne komor ridegség tanyázik. Most csu­pán egyetlen lakója vem Mrs.Clennsm, egy idős ölgy, a cég tulajdonosa.•• Ugy bizony, egymagában lakik ott mint ez ujjam, kérje és fia tiz esztendővel ezelőtt tengerentúli utr; kélt, Kináb; mentek... / el igyel/ Különös... egy fiatalember környékezi & bejáratot, mintha haboznák, hogy belépjen. Arthuri /kibukkan a ködből és csendesen átmegy a színes./ WS1 Ifyüí-

Next

/
Oldalképek
Tartalom