Branner, H. C: Testvérek; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 354

- 5 Agnes nővér: Eohasem fáradok el. /Eltűnik. Á lépcsőn kialszik a lámpa. Arthur utána indul, de meggondolja magát és visszamegy az iróasztálhoz. Eloltja a villanyt és a holmiját az előtérben lévő asztalra viszi, helyet csinál az iramainak és dolgozni kezd. Az ajtó zajtalanul kinyilik és bedugja fejét a Temetkezési Vállalkozó. Jelentéktelen kis ember, kopott munkaruhában, de tiszta gallért és nyakkendőt visel. Hivatásának megfelelően kenetteljes és ájtatos a viselkedése. Arthurt nem veszi rögtön észre, de azért nem jön be egyenesen, kint távoli kürtszó, autóduda hallatszik. Arthur meghallja, felnéz, meglátja a Vállalkozót./ Arthur: Jó reggelt ...? Vállalkozó: Ó! Bocsánat, nem láttam, hogy van itt valaki. Kérem, uram, ne álljon fel. Arthur: iiit kiván? Vállalkozó: /az ajtó felé hátrál és gyorsan körülnéz/ Semmit, egyáltalán semmit - minden rendben van. Nem akarok betörni. &int várok. Arthur: Igen, de ... /az ajtó felé indul, amely már zajtalanul becsukódott. A tülök újból megszólal, ezúttal egészen közelről ... Arthur az ablakhoz rohan, óvatosan kinyitja és kidugja fejét, megáll egy kocsi, a kapu csapódik és hallani, hogy egy férfi és egy nő beszélgetnek. Egy női hang hirtelen azt kiáltja: "Hallo Arthur", és Arthur rémülten becsapja az ablakot. Valami dinamikus erő robbant be a házban. Arthur kicsit kinyitja az ajtót és figyel. A szárnyaló vidám hang, közeledve, igy szól: "Ne fáradjon, köszönöm, magam is tudom." Arthur gyorsan kimegy és amint becsukja az ajtót maga mögött, kiáltás fogadja: "Aethur" mire ő pisszeg és hallani, ahogy kint suttognak. Kisvártatva Arthur és Irene együtt bejönnek. Irene a harmincas éveket tapossa. Fiatalságát gondosan megőrizte, de néha mint fagyos éjszaka, ugy húzódik egy szürke árnyék arcára, hangja és tekintete bizonyos fáradtságot rejt és van valami a viselkedésében, ami ellentétben áll a megjelenésével. Külsőleg Arthurnak kimondott ellentéte - merész, raffinált, rendkivül jó Ízléssel öltözik, anélkül, hogy erőltetett lenne. Kalapban és bundában jön, karján nagy csokor virággal./ Irene: /hirtelen megáll, amikor az ajtó előtt meglátja a-szekrényt./ Jó Isten, minden be van zárva. Ő hol van? Arthur: Fent. Minden más helyiség üres.