Branner, H. C: Testvérek; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 354

- 12 Irene: Később. Most nem kivánom. Arthur: Akkor meg minek kérted? /Irene eltűnt. Arthur visszamegy az asztalhoz. Ágnes nővér kabátban visszajön./ Mi az - elmegy? Maga sem issza meg a teáját? Agnes nővér: A gyógyszerészhez kell mennem, az orvos küldött, fiz perc múlva ittleszek - ha egy kicsit figyelne rá, mig távol vagyok, ... Arthur: Igen, igen, persze ... ^A Vállalkozóhoz fordul, aki szorosan Ágnes nővér nyomában bejött/ Megint itt van! Vállalkozó: Igen, bocsánatot kérek, uram, de itt bizonyos bútort meg kell javitani. Arthur: kicsoda hutort? Vállalkozó: Azt mondták, hogy hozzak el bizonyos bútort. Arthur: Ki mondta? Vállalkozó: A Biró. Arthur: feltétlenül szükséges, hogy éppen most jöjjön? Vállalkozó: A Biró azt mondta, hogy ma délután el kell vinnünk, és ha a Bfró kiad egy parancsot ... Arthur: Vállalom a teljes felelősséget. A Biró súlyos beteg és semmi körülmények közt sem szabad zavarni. Vállalkozó: De nem kellene ... Arthur: Máskor kell jönnie. Érti? /A Vállalkozó mentegetődzve hátrál az ajtó felé. Arthur visszafordul Ágnes nővérhez./ Mit mondott az előbb? Ágnes nővér: Ke ijedjen meg, ha nyugtalan lesz - vagy kopog a botjával. Csak el ne vegye tőle ... Arthur: Ó, igen, óvatos leszek ... /Becsukja az ajtót a Vállalkozó és Ágnes nővér mögött és az asztalhoz megy, ahol leül, háttal a közönségnek. Teát tölt, iszik, eszik és iratait nézegeti. Amikor a Vállalkozó és Agnes nővér kimentek, bejött egy idegen, de senki sem vette észre. A háttér-fal mellett megy csendben, háttal a közönségnek, amig szembekerül a Biró képével. Nevetésbe tör ki, mire Arthur riadtan felugrik és megfordul; ugyanebben a pillanatban az idegen is megfordul. Michael a legfiatalabb hármuk közül. Magas, fekete, egészséges, de csüggedtnek tűnik. Feldúlt arcán egynapos szakáll. Kabát, kalap nélkül, egyenesen kintről jött nedves^ gyűrött ruhában, lyukas cipőben. Ennek ellenére úriembernek látszik. Tarka zsebkendő van a nyakára kötve./ Michael: /Arthurra hámul, aki mereven áll, szemüvegével a kezében./ Hát, akármi legyek - nem ismertelek meg, édes bátyám. /Közelebb megy és gúnyosan meghajol, kezét nyújtva, amit Arthur figyelmen kivül hagy./