Branner, H. C: Testvérek; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 354

- 1 Személyek

: Arthur Irene Michael Ágnes nővér Temetkezési vállalkozó Történik

: egy téli délutánon a Biró házában, egy dán vidéki városban, űlden biró dolgozószobája» egy dániai vidéki város törvényszékének emeletén. Ajtó vezet a várószobába, egy ablakból kilátni a piactérre, magas könyvespolcokon sokféle jogi könyv van. Az előtérben zöld posztóval boritott tárgyalóasztal áll és hátul, a biró életnagyságú képe előtt egy asztal. Zord, ótestamentumi alak, talárban. A hátsó falon lévő szárnyas ajtót súlyos aktatömeg torlaszolja el. Itt egy sötét sarokban vas csigalépcső látszik. A szürke, barna és fekete szin uralkodik mindenütt, A szoba magas és rideg, a halál és az enyészet atmoszférája hatja át. Sok év óta semmit sem változtattak vagy ujitottak benne, a nap, por és elhanyagoltság kifakitotta és tönkretette a tárgyakat, amelyek most mint a mult üres kagylói, tátonganak. Mindenütt, az asztalokon, pohárszékeken, polcokon, itt-ott a padlón és a székeken is iratok, irattartók, folyóiratok és régi aktacsomók fekszenek. Márciusi délután. Az ablakon beszűrődő fény először szürke, amely később a lenyugvó nap biborszinére változik. A harmadik felvonásban besötétedik. I. felvonás. A függöny szétmegy, üres a szinpad. Fentről gyenge artikulátlan hangok hallatszanak, amelyek néha olyanok, mint egy kisgyermek sirása, néha pedig mint egy vadállat morgása. Ezekkel keveredik Agnes nővér hangja, mintha tompa, egyhangú imádságot mormolna. Óvatosan nyilik az ajtó és belép Arthur, Zajtalanul becsukja maga mögött az ajtót és kezével a kilincsen, megáll egy pillanatra, körülnéz és figyel. Arthur a negyvenes évek elején jár. Szőke haja, amelyben szürke csikók vannak, szintelennek látszik. Arca sápadt és beesett, tulsok munkára és tulkevés alvásra mutat. Sovány, aszkéta-jellegű, ami ruházatán is megmutatkozik: sötét öltönye jó, de divatjátmult, ujja és nadrágja kicsit tulszük, a fehér kemény gallér kissé tulbő sovány nyakához. Lábujjhegyen átmegy a Biró Íróasztalához, ahova leteszi kopott aktatáskáját, átmegy a lépcsőhöz, egyik lábával a legalsó lépcsőfokra lép és újból hallgatódzik. Természetellenesen egyenesen tartja magát, merev, ügyetlen mozdula-