Matkovics, Marijan: Héraklész; Fordította: Garami Ferenc; Q 298

-21koncátlan és könnyelmű kislányt ! - Kérdezlek Déianeira, ki okozta a halálát ? DÉIAN. Talán nem okozod magadat, Héraklész , a rabszolgán© haláláért ? HÉRAKLÉSZ /Vadul/: Hát ki ölte meg akkor ? Ki ? DÉIAN. önmagát ölte meg ez a romlott, elkényeztetett ázsiai nő. - Ugy nedvesen akart hozzádtapadni, hogy a kezedben érezd fiatal húsát, melyet hiába kínálgatott neked, amióta itt volt a házban. - Egy hisztérikus rabszolganő halála miatt szenvedjen, Héraklész ? - Az én Héraklészom ? HÉRAKLÉSZ Azt mondod : az én Héraklészom ! Annak a kislámynak is megvolt a Héraklésza akiben hitt. - És tudod-e ki volt az ő Héraklésza ? Nem tudod, mi ? /Dühösen a szoborra mutat/: Ez itten ! Ez a kőszörnyeteg ! Ez a Zeus fattyuja ! Ez a rengeteg hazugság és csalás ! Ez az isaojj -felfuvakodott gazember ! /A szobor felé kiabálja/: Gazember ! Gazember! DÉIAN. Héraklész, Zeusra kérlek, nyugodj meg ! Nagyon kérlek ! Istenkáromlás amit mondasz ! Nem vagy magadnál, Héraklész ! HÉRAKLÉSZ /Kis szünet után/: Miért véded te is Déianeira ?'Miért ? /Közeledik Déianeirához,fejét kezébe fogja és szemébe néz/: Azért, mert te is őt sze reted, azért mert te is neki hiszel,azért mert nem én,hanem ő a te Héraklészod. Ő az álmaid hőse I Őt ölelgetted az imént, neki valottál szerelmet és nem nekem ! /Elengedi őt és ismét fekhelyéhez indul./ DÉIAN. Bolond vagy Héraklész ! Zeusra mondom, hogy bolond vagy ! Hiszen ez a szobor téged ábrázol, ez te vagy ! HÉRAKLÉSZ /csöndesen, csodálkozva/: Én ? Nem ! Tévedsz ! Ez a szobor házunk hazugsága és az életem hazugsága ! Érted ? Hazugság amelytől undorodom ! DÉIAN. Különös hazugság ez, amely egész Héllasz igazságává lett ! HÉRAKLÉSZ /kirobban nevetése /: Milyen igazság ez ? Milyen ? DÉIAN. Tiszta és büszke igazság , mint az én igazságom amely irántad van . HÉRAKLÉSZ A te igazságod ? Melyik ? Az talán amellyel ma a költők előtt igazoltad hazugságaimat ? Nem könyörögtem a kérdéseimmel, Déianeira,hogy az igazat mondd ? És mit tettél ? Alázatosan áldozatot hoztál ennek, igen, ennek a kő istenségnek , ennek a kisértetnek,hazudtál és - mint minden elbutitott hivő - nem voltál tudatában hazugságodnak. - Hazudtál mint