Pirandello, Luigi: Ma este rögtönözve játszunk; Fordította: Gyapay Dénes – Galamb György; Q 289

- 64 - , énekesnő: Mommlna: Hinkfuss: «áomraina: H^ikfuss: Hinkfuss: elr miteni őket és megríkatni, de hogy igazán sirjanak. Elhaló lélegzetten csücsöríteni az ajkamat, hogy az utolsó kis füttyömet is szélnek eresszem.... /Rróbál egy füttyöt hallatni, de ne^ sikerül./ s aztán... Gyere ide te is... /üda« hivja a vendéget és a másik karjával a nyakába kaoaszkodik., Es igy, kettőtök között - közelebb szépségem, közelebb lehajtom a fejem, mint az utolsót rugó madárkák, és meghaló] /Fejét az énekesnő mellére hajtja, karját meglazítja és a földre csúszik./ el Ó Istenemi/Igyekszik feltartani 'almirot, de aztán engedi./ Meghalt! «taghalt! /Falmiróra veti magát./ Fapal... .-desapám! /Valójában sirva« fakad./ /ftommina valódi, hiteles felindultságának fellobbanása a többiekben is megindulást vált ki. Mindegyik komolyan sirni kezd./ /Felkiált./ Kitűnő! Blég a jelenetből! Fílég! Sötét!... /Sötét lesz./ indenki el!.... A négy nővér és az anya az ebéd, lőasztal köré!... Hat nappal későbben vagyunk!... Kikapcsolni a villanyt a szalonban, fényt kérek az ebédlőbe! /A sötétben./ De igazgató ur! lég át kell öltöznünk gyászruhába. Jersze. Igaza van... Feketébe... Le kellett volna engedni a függönyt a meghalás után... Na ne a baj... --enjenek átöltözni... Függönyt le. Világitást a nézőtérre! /A függöny összeraegy, a nézőtéren világos lesz./ /Bánatosan mosolyog./ A hatás részben hiányzott, de megígérem, hogy holnap estére kipótoljttk. Előfordul az életben is, ugyebár hölgyeim és uraim, hogy egy okosan előkészített és jól kiszámított hatás a legjobb esetben is hiányos. Aztán jönnek a szemrehányások az asszonynak, meg a lányoknak: