Pirandello, Luigi: Ma este rögtönözve játszunk; Fordította: Gyapay Dénes – Galamb György; Q 289
- 4? nagy városaiban.... Maga hová való, kedves l agnini? M agnini: Velencei vagyok, asszonyom! Ignazia: Velence! Istenem, Velence! almaim Velencéje!... -s maga, Poraetti? Pometti: milánói vagyok. Ignazia: Ah, "álánó, lilúnó! 'oghiszera azt! L most ilan!".... En napolyi vagyok! 4 Íea sértem Milánót é3 nem vitatom 'elence érdemeit, de Nápoly valóságos Paradicsom!.... Chiaja! ?osilippoi... iiirni, sirni tudnék, ha rágondolok!.... iicsoda hely!.... A Vezúv! Capri!.... Es a maguk Dómja! A Galéria! t A Scalal... Es maguknál a Szent Márk tér! A Canal Grande!, gizná Micsoda városok!.... Mig itt, a sok büdös kecskefcan De legalább csak az uccán lennel.... Magnini: N efl l volna szabad ilyen hangosan mondania! Ignazia: En azért is hangosan beszélek! 0 Szűzanyám! Ezek belül is büdösek! A szivükben, a vérükben is! Es állandóan mérgesek Maguk nem vették még észre, hogy mindegyik állandóan mérge Magnini: Valóban, nekem... Ignazia: Nem vettk észre?.... De igen! Lindegyik, mintha folytonos valami.... hogy is mondjam csak? Igen, mintha ösztönös d égetné őket, amely egyiket a másik ellen váditja... Hogy egyik - példaképpen mondom - idenéz, ahelyett hogy misfel nézne, vagy az orrát tul hangosan füjja, vagy valami az e be jtit és nevet: hát Isten őrizzen meg, mert énrajtam nev tett, azért fújta hangosan az orrát, hogy engem b^sszantsc és idenézett, nem pedig oda, hogy mérgesítsen!.... reminit tehetünk anélkül, hogy ne gyanakodnának, mert bennük feszi a gyanakvó ro szindulat. Nézzenek DQCSQC csak a szenükbe! Pé'. mesék! Valósággal rókaszemek!... No de menjünk! Itt az id« Keressük meg a kislányaimat! AZ időt okvetlenül mérni kell, mert a négy csoport egyszerre,
