Pirandello, Luigi: Ma este rögtönözve játszunk; Fordította: Gyapay Dénes – Galamb György; Q 289

- 28 - , /Bampognettát kidobják, kalapján a nagy szarvakkal. Ebben a pillanatban megszűnik a fal áttetszősége. Egy ideig még hallani az énekesnő és a vendégek veszekedését, utána nagy nevetés, majd újra felharsan a jazz./ Palmiro: /Megáll az utcai lámpa alatt, .azokhoz a vendégekhez, akik kidobták./ Mégis, szeretném tudni, mi történt? 2.vendégí Semmi, csak a tegnap esti dolog miatt volt &z egész. 3.vendég: Ugy tudja mindenki, hogy maga szerelmes az énekesnőbe, 2.vendég: Azt akarták - persze csak viccből - hogy megint felpofozza >> magát, mint 3e gutóbb, 3.vendég: Mondván, hogy megérdemli, falmiro: Aha! Most már értem! 1.vendég: Nézzétek csak, nézzétek! Ott az égen!.... A csillagok! 2.vendég: A csillagok? 3.vendég: Mi van a csillagokkal? 1,vendég: Mozognak! • 2.vendég; Ugyan menj már! Palmiro: lehetséges volna? 1.vendég: Igen, igen. íézze csak! Mintha valaki két hosszú rúddal tologatna őket! /szarvakat mutatva, felemeli a karját./ 2.vendég: Ugyan maradj veszteg, csak képzelődsz! 3.vendég: Talán aprS lampionoknak nézed a csillagoka t.3 2.vendég: Szolt valamit, Palmiro ur? Palmiro: Ah igen; hogy én ma este, nem tudom észrevették-e, készakarva csak a táncosnőket néztem s egyszer sem néztem az énekesnőre. Énrám borzasztó hatással van az a szeg-nyke, amikor lecsukott szemmel énekel és az arcén végigcsurog a könnye. 2.vendég: Ugyan Palmiro ur, hiszen csak a foglalkozása miatt teszi. Ne Higgyen azoknak a könnyeknek, Aalmiros /Halálos komolyan tiltakozik, még az ujjával is./ Ah nem! Nem,