Cook, George Cram – Glaspell, Susan: Elnyomott vágyak; Fordította: D. Szabó Ilona; Q 286

Henrietta felkönyököl és mereven maga elé bámul/: Azt mondod, hogy Mgxiiaxxfc±x3tix*i5i*á±Xx teljesen megzavarodtál? Mabel /nevetve/: Oh, igen? szörny" állapotban voltam. Henrietta /hátradói és motyog/: Ennek jelentősége van. Steve: Azt 'lmodja, h-gy tyúk lett belőle. Noszogatják, hogy gyorsan fusson. Felizgatja magát. Mit jelenthet? Henrietta /türelmetlenül elfordul t'le/: Mabel tudsz te valamit a pszihoanalizisről? Mabel /bizonytalanul/: Oh - nem sokat. Nem - én - /felvidulva/ valami, ami a háborúval van összefüggésben, ugye? Steve: Nem ilyenfajta háború. Mabel /leverten/: Azt hittem, hogy egy uj robbanóanyag neve. Steve: Az, Mabel /bocsánatkérően Henriettához, aki megrázkódik/: Látod Henrietta, én - mi nem élünk olyan intellektuális életet, mint ti. Bob fogorvos lévén - valahogy - a barátaink Steve /olvadékonyan/: Oh, fogorvosnak- lenni! Henrietta: És mond, mostanában már nem találkozol avval az Íróval - mi is a neve? Mabelí Lyman Egglmston? Henrietta: Igen, Eggleston. Neki volt érzéke az ilyesmihez. Nem találkozol vele? Mabel: Dehogynem, néha napján. Bob nem túlságosan szereti. Henrietta: A férjed nem szereti Lyman Egglstont? /titokzatosan/ Mabel, boldog vagy te a férjeddel? Steve /élesen/ Oh, hagyd abba, Henrietta - ez tul megy minden hat'ronj Henrietta: Igaz'n boldog vagy vele, Mabel? /Steve a dolgozóasztalhoz megy,/