Cook, George Cram – Glaspell, Susan: Elnyomott vágyak; Fordította: D. Szabó Ilona; Q 286

- 12 Henrietta: Fos, te is tudsz Lyiaan Eggls toriról. Gondolkoztam rajta. . Fn sohasem láttam őt, de tudom, "hogy sokkal kevésbbé ny' rspolg' r, mint Mabel többi barátai - sokkal inkább intellektuel - -és /jelentőségteljesen/ Mabel ritk'n találkozhat vele, mert Robert nem sgereti. Steve: Be mi a bizonyíték? Henrietta: Ma kezembe került a regénye, tudod mi a cime? "Tyúkok a ketrecben"? Steve: No és? Henrietta: Nem nevetnél, ha tudnád miről szól, szerencsétlen asszonyokról akiket a férjük korlátoz abban, hogy kiéljék, az életüket. Te nem is képzeled, hogy az ilyesmi milyen KxgjcxxMiytxfKktKtx jelentőségteljés az ólmok kiértékelésében. Freud is nagy súlyt fektetett az ilyén esetekre, mikor egyetlen szó megoldja-az egész rejtett komplexumot, ugy mint itt a tyúk. Mabel is ki akar szabadulni a ketrecéből. Steve: No és mi lesz Bobbal, mégis csak lesújtja majd? Henrietta: Sajnos ezen nem lehet segíteni. Bobnak, épugy mint mindenkinek, szembe kell néznie az élet tényeivel. Há Br.Russel ugyanerre a \ következtetésre jut tőlem függetlenül, nem fogok habozni, hogy Mabelt r'.birjam, hagyja el jelenlegi férjét. Steve* Hm -Hm! /

A Fifth Avenuen kigyulladnak a fények/ Steve az ablakhoz megy és kinéz/ Mennyi ideig éltünk itt, Henrietta? Henrietta: Harmadik éve, Steve. Steve: Én - nek"nk - az embernek hi'nyozna ez a kil'tás, ha.elköltözne innen, ugye? Henrietta: Furcsa dolgokat mondasz! Oh, Stephen, xxx azt akaro

m menj el ür.Russelhez. Ne gondold, hogy az aggodalmaim megszűntek, mert képes voltam elfojtani őket. Mabel miatt tettem, Be most, kedves - nem mennél el? Steve: Én - /Megfordul, felgyújtja a villanyt, azt'n Henrietta mellé V ül/ Hány éves h'zasok. vagyunk mi Henrietta?