Garde Peach, L. du – Hay, Ian – Roger-Ferdinand: A család szégyene; Fordította: Sányi Nándor, Tamás László; Q 280

-21- , lő, ha mindenki makk-egészséges lenne. Tiszteletes: Ez igazán nagy kár lennel Winterné: Kihűl a kávéja, tiszteletes ur! Tiszteletes: Nem baj! A kévét csak nagyon forrón szeretem, különben is későn már nem iszom, mert akkor nem tudok aludni. Kern játszunk egy pártit? James: ' Ma este nem lehet, Pat Operába készül. Tiszteletes: Éppen a legjobbkor. Különben sem maradhattam volna. Me is tartóztassanak. Csak éppen beugrottam egy pillanatra... hogy ... /gondolkozik/ Egészen biztos, ho^y valamiért jöttem... /na/iv hangon/ Lehet, hogy gyengül az emlékezetem? James: Biztosan a plébánia ügyeiről van szó. Tiszteletes: Amelynek ön a legneniesebb jótevője, ezt éllithatom. James: Elég jól megy az üzlet. Természetes, hogy másoknak is jut belőle az ember környezetében. Tiszteletes: M iga nélkül bizony nagyon szegények lennénk, Mr. .inter! És hány ember marad «amfry süket, amikor kérésemmel hozzá fordulok... Maguknál, épp ellenkezőleg, egyik jótett a másik után. Epp ezér most nem is kérek semmi ujat maguktól, De megálljunk, csak, milyen gyűjtésről is volt szó legutóbb? James: Talán az énekkar javára? Winterné: Vagy az Állástalan Fiatal Lányok Egylete javára? Pat: Vagy a Bányászok Pelsegélyezésére alakult Egyletnek? Tiszteletes: Gondolkodom. Winterné: Nyugodtan. Ráér. Tiszteletes: Meg «.eil állapitanom, hogy az emlékezőtehetsége® nem a régi. James: En mindig ilyennek ismertem magát, tiszteletes ur. Tiszteletes: Ez azért van, rnert csalok, hogy senki ne vegye észre. De én tudom, higgyék el... Mindenesetre - és végeredményben arra akartam kilyukadni, ••. na.yon jó, ho y Janet ilyen tiszteletreméltó családban kapott helyet. E fölött érzett örömömről kivántam Jnc