Garde Peach, L. du – Hay, Ian – Roger-Ferdinand: A család szégyene; Fordította: Sányi Nándor, Tamás László; Q 280

kérek. Hogy van, kedves leányom? Pat: De hiszen én nyitottam önnek ajtót. Tiszteletes: A nővérének néztem! Pat: Csak fivérem van! Tiszteletes: /szinte sértve/ Most hallom először. Pat: /elszedi kalap jót, botját/ Engedje meg! Tiszteletes: ő, köszönöm... Egész elfeledtem... James: Kár, hogy nem jot^t valamivel előbb, tiszteletes ur. Néhány perccel ezelőtt ment el egyik kedves barátunk, John Preston. Tiszteletes: John Preston, valóban? Melyik Preston? James: Preston, a Scotland íardtól. Tiszteletes: Scotland. Odavalósi volt a feleségem. Még most is nagyon sok rokona él ott. Szép vidék az a Skócia, na ,y hegyekkel, vizesésekkel, tavakkal!... Sir Walter Scott... a ragyogó költő!... Gyermekkorom \ legszebb emléke. / James: Mos^t nem Skóciáról van szó, hanem a Scotland faráról. A rendőrségről. Tiszteletes: A barátomról, aki a rendőrségnél van? A Johnson lenne? James: Micsoda Johnson? Tiszteletes: Igen, azt hiszem, valami Johnson, vagy Bobso^ja. Minden este a mi házunk körül cirkál és a szakácsnőnk igen nagy becsben tartja, /mosolyog/ Szegény Mary, pedig már régen volt húszesztendős, de hát az ilyesminek semmi köze az évek számához! James: ! Én Preston felügyelőről beszéltem. Tiszteletes: Én meg Ecbsonról, Nem csoda, hogy nem értettük meg egymást. Találkozott mostanában Prestonnal? Winterné: Parancsol egy csésze kávét, tiszteletes ur? Tiszteletes: Sngedje meg, hogy gondolkozzam. íinterné: Habbal vagy hab nélkül? , Tiszteletes: Nagyon köszönöm, Mrs,Winter. l/interné: Foglaljon helyet.