Flaubert, Gustave: Madame Bovary; Fordította: Garami Ferenc; Q 277

-29szórakozás is ? /Lama zavartan hallgat,A zonét még egy kis ideig hallani,aztán megszűnik,- Rodolfo egy margarétát nyújt Émmának

fmely a kezében volt/: Nézze milyen szép ez a margaréta ! A mezőn szedtem. Bőven van belőle,.,,, a környéken lakó szerelmes lányok örömére..... "megkérdezhetik a szirmaitól: ''Szeret" vagy "Nem szeret ?" EMMA /erőltetetten köhécsel/: Hisz Ön nem szerelmes ! RODOLFO Ki tudja ! /ml.huzza Emmát az ablaktól a szoba közepén álló asztalhoz/: Vigyázz

on,még meglátnak bennünket alülról.•..és akkor két hétig folyton csak mentegetőznöm kell. Amúgy is nagyon rossz hirem van..... EMMA ín nera is olyan rossz, mint amilyennek mondja magát . RODOLFO Különben, a világnak a maga szempontjából, talán igaza is van. EMMA /leül az asztalhoz/: Hogyhogy ? RODOLFO /Szorosan Emiaa mellett áll./: Bizonyára tudja,hogy vannak lelkek, amelyeket mindég gyötör valami. Hol az álmodozásnak, hol a cselekvésnek a szükségét érzik? ma a legtisztább szenvedély élteti őket, holnap rászomjaznak a legféktelenebb élvezetekre és e hányattatások közben bele vetik magukat bármilyen bolondságba. EMMA Mi« szegény asszonyok, még ezt a mulatságot sem engedhetjük meg magunknak. RODOLFO Szomorú mulatság ez,raert a boldogságot nem találjak meg benne. EMMA ' Megtalálja-e az ember a boldogságot valaha ? RODOLFO /a szék háta mögül Emma fölé hajol/: I^en, egyszer mindnyájan találkozunk vele..... EMMA /suttogva/: Igazán ? R DOLFO Egy napon megjelenik, hirtelen, váratlanul, talán éppen akkor,amikor már kétségbeest

ünk,ho&y sohasem találjuk meg. Ekkor, mintha az ég megnyílna ás egy hang kiáltaná:"Itt van ! Szükségét érezzük,hogy ennek az embernek elmondjuk egész életinket,hogy odaadjuk neki, feláldozzunk neki mindent. Nem kell semmiféle magyarázat, szó nélkül is megértik etarmást. Már régi ismerősök, mert álmaikban látták egymást./Letérdel Emma elé./ És ez az annyit keresett kincs itt van.........itt van előttem. De Ön még kételkedik, nem mer hinni; láttára káprázat