Flaubert, Gustave: Madame Bovary; Fordította: Garami Ferenc; Q 277

—20— 3. lcöz.

iáték . * v /Szili a sétány . A plébános sétál és a katekizmust olvassa. Aszaltszilvát eszik és a magjával a fákat célozza. Balról Emma közeledik./ PLÉBÁNOS /Megállítja Emmát /* Ah, Bovaryné, asszony, hova siet ugy ? EMMA /megáll/* Éppen önhöz igyekeztem, plébános ur . PLÉBÁNOS Hogy van ? EMMA /nyugtalanul/: Rbsszul ! Szenvedek ! x PLÉBÁNOS Én is, asszonyon. Az első meleg napok csodálatosan elbágyasztják az embert, nemde ? Azonkivül még emés tési zavaraim is vannak.űehát mit tehetünk ! Azért születtünk,hogy szenvedjünk,mint Szent Pál mondotta. - És mondja, mit szól ehhez Bovary ur ? EMMA /megvetéssel/* Ah,ő ! PLÉBÁNOS . Hogyan ? Nem rendelt önnek semmit ? EMMA Nekem nem földi orvosság kell. / Hem tudja,hogyan gyónjon meg/* Szeretném tudni PjjÉBANOS A doktor ur persze nagyon el van foglalva, kétségtelen,hogy az egész egyházközségben neki meg nekem van a legtöbo dolgunk./lusta nevetéssel/s Tudniillik ő a test orvosa, én meg a léleké ! EMMA /kétségbeesetten/* Igen..... az ön szava könnyít minden nyonorusáPLEBANGS /kendővel törli a verejtékét/» Szegény mezőgazdák sajnálatra méltók, mert hiába esedezem egy kis esőért * :•-•„: .A Vannak mások is , PLÉBÁNOS /nem érti meg,hogy Emma magáról szeretne beszélni/t Természetesen ! A városi műnk sok például .... EMMA • Nem azokra gondolok Azokra gondolok, plébános ur, akiknek van kenyerük,de nincs ...... PLÉBÁNOS Tüzelőjük télen ! EMMA Eh, mit tesz az !