Lebovics Gyorgye – Obrenovics Alekszandar: Mennyei osztag; Fordította: Saffer Pál; Q 275

- 41 ZÖLD: S.K.: ZÖLD: S.K.: SEBESÜLT: PROMINENS: 58964: PROMINENS: 58964: ZÖLD: az idő. A végéig tehát még 89 marad. Muris! A krisztusát, ez muris... /szájharmonikát vesz elő a zsebéből/ Ez kell nekünk most. /játszani kezdi az "organizálj"-t, ami nem volt más, mint a "Rosamun

da" dallama/ MUSELMANN: Te, Zöld, sokszor bolondságokat beszélsz, de ez egyszer igazad van. Vigadni kell. /a halk zeneszó közepette gongütések, majd kiáltások hallatszottak: Li ezt aus! Licht aus!/ SEBESÜLT: /eloltotta a lámpát. A szobában félhomály lett, mert beszűrődött az őrtornyok reflektorainak fénye. Sebesült lefeküdt az ágájcra, azután igy szólt:/ kerültem az ilyesmit. Miért?' Mellékes. Aludni kell. Feküdjetek E± le. /mindenki elfoglalta az ágyát/ Átkozott sziléziai eső. Éhes vagyok. Rég voltam ilyen éhes. /mintha önmagával beszélgetne/ Mégis csak jobb lett volna, ha megtagadjuk... Nekem szólt valamit? Hogy? Nem, semmi... Azt mondtam, hogy jobb lett volna, ha megtagadjuk. Most már mindennek vége lenne. Hagyd azt a... sötét okoskodást. Mindennek a derűsebb oldalát kell nézni. /fogta a kését és az ágya oldalába rovást kezdett vésni/ Az első rovás. így szokás. Rovás rovást követ és gy»roon M»