Lebovics Gyorgye – Obrenovics Alekszandar: Mennyei osztag; Fordította: Saffer Pál; Q 275

SAPKÁS EMBER: /aki erre gyorsan legurult az ágyáról/ OREG: S.K. : vTTBÍTT^ ^S.K.: ÖREG: "* _ * / ÖREG: S.K.: ÖREG: S.K.: ÖREG: S.K.: MUSEIMANN: vTTT-Dtrí /Egy ideig az ajtóból némán szemlélte a jelenetet, azután megszólalt/ Mi lesz itt, kakasviadal?' Sejtettem. A történelem, úgy látszik, ismétlődik. De most aztán elég legyen a marakodásból. 37 Kápó kell nektek. Majd mindjárt kijelölünk egyet. /Erre valamennyien összerezzentek/ Te zöld, biztosan szeretnéd ezt a privilégiumot. Az előbb f ezért kínáltál dohánnyal, ugye? Hiába fáradtál. Nem leszel kápó. Az a szokás ugyan, hogy a kápókat a zöldek közül választják, de én most másképpen akarom! Másképp! Te, Polen... nem, nem... Te, Greko, te tetszel nekem... ez igy egészen jó. Te leszel a kápó. Látod, módot nyújtok neked az érvényesülésre A Én nem akarok kápó lenni. T\r~v \ r^ ry JL/T3 X « . f . J 7 "TV Jfem birok. En nem tudok embereknek parancsolgatni.^«. Jó kápó lesz belőled. ^g

dg

laj ha

gy; nfta

rabirolt

. •

ü»

ur\

óg

ttk

. iPy-eeaiheZkys Én szobrász vagyok. Kitűnő! Majd formálod a jellemüket! Kitűnő! / En nem birok embereket verni. Nem muszáj. Nem ismerek olyan kápót, aki ne botozott volna. Legyél te ilyen. Mind egyforma. Ne erőltesd, apó, ha nem akarja. Vagyunk itt elegen, választhat szx másikat. Tégeá? -