Lebovics Gyorgye – Obrenovics Alekszandar: Mennyei osztag; Fordította: Saffer Pál; Q 275

- 13 SEBESÜLT: S

.K.: ZÖLD: SEBESÜLT: ZÖLD: MUSELMANN

: *ZÖLD: MUSELMANN: ZÖLD: MUSELMANN: ZÖLD: MUSELMANN: ZÖLD: MUSELMANN: Csukd be... /kedvetlenül becsukta az ablakot, azután lemászott a helyére és így szólt:/ Hja, előbb-utóbb mindannyiunknak meg kell szoknunk. /Az ajtó kinyílt és bejött/ Sehol egy darabka krumplihéj se. Mozdulni se lehet. Lagersper, A fejeddel játszol egy krumplihéj miatt! Emi kell. Muszáj ós - levitt! Osztják már a "culágot"? Krisztusom*.. Kényszeritik az embert, hogy megegye a saját ganéját is, ha még van neki. Az ablakból egy csoport civil nőt láttam. Ott állnak a drót mellett. Hogy kerülnének ide nők? Megbolondultál. Eredj és nézd meg. De... kik azok? /vállat vont és a szabad fekhelyhez ment. Az ágyra ült, azután fölemelkedett és megérintette a csövet, de gyorsan vissza is rántotta a kezét:/ Ejnye, de forró! Fűtőtest, ugyebár? Szóval így, barátocskáim. Kihasználtátok az alkalmat, amíg én kint jártam és elkapkodtátok a legjobb helyeket. Nekem pedig kegyesen megengeditek, hogy süljek ezen a sporheton. Igazán köszönöm a figyelmességet, de nem bírom ezt az éghajlatot. Hm! No, lássuk csak, hol is helyezkedjünk el? /Végignéz a társaságon, azután Muselmannhoz lép/ Gyere le onnan! Ez az én helyem! Ez az én helyem. Mondtam már, hogy az enyém. Nem értesz a szép szóból? Ez az én helyem.