Franko, Ivan: Az elrabolt boldogság; Fordította: Benedek Árpád; Q 274

- 34 /Mikola/: sát sem ismerem. /Anna elmegy mellette, Mikola magához vonja és homlokon csókolja/ Szegénykém! Drága kis galambom! Nagyon szeretted Mihajlót? Anna: /indulatosan/ Hagyjuk: ezt! Minek erről beszélni! Szerettem, vagy nem szerettem, - elmúlt. Inkább menj, készítsd elő a szánkót az útra! Az ebéd már kész. Mikola: Igazad van Anna. /feláll, kötelet fog/ A szegényember nem rágódhat a múlton, - dolgoznia kell! /kimegy/ 2. jelenet /Anna. Mikola a színfalak mögött/ Anna: /kiszedi a levest egy tányérba, a másik tányérba pedig babot vesz, - az asztalra teszi/ Nagyon szeretted Mihajlót? Azt hiszem nagyon, ha még most is minden porcikám remeg, hacsak rágondolok. Nagyon. De lehet, hogy inkább féltem tőle, mint szerettem. Istenem, milyen erős! Egy bikát a földre tudna teperni. Az olyan embertmeg, mint a férjem, egyik kezével összeroppantana. Éget a tekintete, mint a tüzes vas. Istenem, félek tőle! Félek, mint a leggonoszabb ellenségemtől! Ha ránk vetette magát, - nem nyugszik, amig össze nem tör, tönkre nem tesz, meg nem semmisit. Hiszen az uram nem tudna ellenállni neki.