Franko, Ivan: Az elrabolt boldogság; Fordította: Benedek Árpád; Q 274

- 3 Falusi ház belseje. Éjszaka. Kintről a szél üvöltő hangja behallatszik, a hő veri az ablakot. A kemencében ég a tüz, - rajta korsők, edények. Anna és Nasztya a kemencénél foglalatoskodik. A falnál levő hosszú padon, az ágyon és a kemencepadkán - lányok, legények. Egyesek fonnak, mások rokkát pergetnek, a szoba közepén egy legény kis széken ül és egyujjas kesztyűt köt, a másik az ajtónál zsineget fon. 1. jelenet Legények, lányok, Anna és Násztya Legények-lányok: /énekelnek/ Aj, ott tul a hegyen, kőszikla aljában Szegényember busul, senyved bánatában. Fiatal az asszony, nyugtalan a vére, A szegény embernek szenvedés a bére. De egy napon azt in tovább nem tűrhette, Jó szöges korbácsát szépen elővette. Teríti az asszony estére az ágyát, Késziti az ember jó szöges korbácsát. Befekszik az asszony habfehér ágyába Odavág a korbács, vér serken nyomába; Habfehér ágynemű, piros már a szine, Véres már az asszony hattyufehér teste. Másztya: /elvágja az éneket, legyint a törülközővel/ Hagyjátok már abba! Mi$rt ilyen szomorú nótát kántáltok! ügy vonyítotok, mintha halott fölött fújnátok.