Franko, Ivan: Az elrabolt boldogság; Fordította: Benedek Árpád; Q 274
- 13 /Anna/: Babies : Nasztya: Babies : Anna: Isten őrizz, még valami baja eshetik. Az isten irgalmas, nem hagy el bennünket. Mikola már nem gyerek, tud ő vigyázni magára is, meg a lovaira is. Na, asszony, indulás haza, mert nagyon átfáztak a lovak. Hát, jé éjszakát, Anna! Imádkozz istenhez lelkem és minden jé lesz. Jó éjszakát! Isten velük! /Babies és Nasztya elmegy/ Anna: 4. jelenet /egyedül, kisbundában, kendőben az ablakhoz áll, figyel/ Nem jön! Csak a szél süvit, akár a veszett kutya. /tördeli a kezét/ Él, él, él! Becsaptak, tönkre tették az életemet, kifosztottak mindenemből; Nem, nem akarok erre gondolni! Nekem férjem van. Neki esküdtem hűséget, hü is leszek hozzá örökké, /felfig.vel/ óh, jön! Hála istennek, végre jön! /kimegy/ 5. jelenet /Mikola és Anna/ {a szinfalak mögül hallatszik, hogy kifogják a lovakat, leszerszámozzák őket. Kis idő múlva bejön Mikola. A hé teljesen befödte. Durva háziszőttes daróckabát van rajta, alatta bekecs fején báránybőrkucsma, egyujjas kesztyű, ostor.