Tolsztoj, Lev: Az élő holttest; Fordította: Benedek Árpád; Q 273

I 27 Pé&yat <i Szíeaj Fógyat Ssáca: Mfe' J» gzáeai Fégyst Seasat Fégyat Saieat Fégya: ^eked, do neaj aoíi. /Hallgatás, mindketten zavartak/ /feláll/ De igy nem maradhat I így Fá&ya ( O^ere vissza | Köszönöm, kedves kis ssása. Rád aludik a legos« gyobb raeuetottol fogok emlékezni. •• i;

it akhor, bdeeéazorhu mged.?, hogy megcsókoljalak, /homloé kon csókolja./ /f elindul tan/ Nem, ón nec bűccusoau Ttcta t adom elhinni mindest és nem is akarom...Fégya... Figyelj csak ide. De előbb add esavs&at, hogy arról, amit most mondok hallgatni fogsz. Ssafcfednt adod ? Természetesen. Alitor iiát figyelj. Igaz, hogy ón a férje vagyok, gyermekének az apja, • de felesleges lettem. Várj, vár;], ne vágj kozbo. Azt his sod, hogy féltékeny vagyok ? Ilea. ELŐ csór is erre nines jogom, másodszor pedig cin. c rá okom. Viktor Varenyin sdfickettőnk rőgi barátja. Viktor sze.eti Lizát éo Liza is őt. IJca. Szereti, ahogyan t-se othet egy becaületoc asszony aki senkit am akar oze tni a férjén kiv i. szereti 6c cs© -tol is fouja. Amikor es as akadály /Öraiaglra mutat/ elhárul a a útjukból - és én ost elhárítom - boldogok lesznek, /a hangja raaeg/ Fégyan, ae ...locd ily eneket.