Szalinszkij, Afanaszij: Kenyér és rózsa; Fordította: Sivó Mária; Q 272

Legényke x Ivuskiax Ljnbasa; Petykax Ljubasax Petykax Petyka x Ljuba: Irnskinx A parasztekx Szaaejlex Itaskin X -9^fontolvAfU ? /netet/ Az nagántulajdenban «arad. /tettetett szeaernsaggal / Jaj de nagy kár t Ne «eg mert? Mert bánat az a lánynak, ha csak egy aafla jut neki. /A lények nevetnek, Petyka dühös./ Idesüss - a ti keaaunétekkal az lesz, a«i ezzel a rúddal ! /Nekirehan a lécnek, de az sen törik el/ /A parasztek nevetnek, Ljnbasa is. Petyka ajra probálkezik, aegintcsak sikertelenül./ haraaaszerra végre eltöri, de ez mir ne* ekez neki öröaet./ /dühösen csillegó szeaael, az izzadságét törölgetve/A jtttalaanat Ljuba l /aakacsal/ Talán akad valaki, aki aegbir a vastagabbal is. /Petyka erra előtt lengeti a raíiá^skát./ 1* hiaeztea fer, ét is adea annak aki aegszelgélja. /Nézi Ljubát/ Tegyetek csak fel egyet. Ne csak, a pityer! ! A széllel bélelt a ni Petykánk ellen ! Milyet tegyek ? Olyat, aailyen a jutalenkez kell. legtetszett neken ez a /Ivnskin tsrsa zavartan akarja elcipelni Ivuskiit, fél, hegy szégyenben «aradnak, de Ivnskin csak Ljubát nézi, aki ne« törődve Petyka dühével biztatóaa aeslyeg a pityerire. Szaaejle nj rudat fektet