Szalinszkij, Afanaszij: Kenyér és rózsa; Fordította: Sivó Mária; Q 272

-76\ leszereltek az ezredtől. Gelcev, ha az egész világ idejön hezzáak a keaaaaába, te Mindenkitől papirt kéraz najá? 1 A«z«t nyajt Ljnbárak/ Isten hezett Ljaba. Jőnapet Gavrila Szenjenios. Caak ártani feg ez itt, »eg'átfátek ! Fegsz-e ártani Ljnbka ? Fegek. /Elképedve/ Kinek te? Ennek & sa^yazájanak. /Agafja felé int/ /Miftdaaiiyia», Agafja is, nevetaek./ Jól szuperált a japáakáa? Jól, Szaaejle Petrevics. l/e y esapr vizet ad Ljabának/ Igyál...te tévelygő lélek. /Miután ivett, Ljaba visszaadja a csuprát. Olvan beiáe^, hegy nimaenkivel neg akarja eaztaai örömét. Gelcev beleeélyed egy bressaréba, vagy legalább ia agy tesz. Agafja leszedi az asztalt, Anyutka segit neki./ N« hidd Gavrila Szénjenics, hegy neg akarlak bántani... Be., .ha te elküldtél velna... elmegyek ás élek tovább.De aniker Agafja ne» aéett vizet, azt hittea belepusztulok... It a két esztendő katonásan átgyúrt téged. /Átöleli/ ueSu thy Meat már akár az egész vilá./vtíjft^/kiélten : szeretlek 1 Hiszed-e, itt éll-ek senei nélkül egy vésett köpeny-