Szalinszkij, Afanaszij: Kenyér és rózsa; Fordította: Sivó Mária; Q 272

-60/Kbb ok a pillanatban géppisztelyserezat hallatszik a táraiból. Aljeska kiszalad ás rögtön visszatér./ Szergej iuevágtatett az őrségtől...Petyka tart srro a csapatéval...2venjer aa&kája. /visszaváltozik parancsnokká, hatérezettaa/ Aljesto kai Talpra a csapatat! Elébük mész és olsőaok táaaász! Halljátok suzaikek ? Baaditákkal fogunk «est harcelni, baaditákkal, akiknek ae becsületük, se lelkiisaeretuk. Te *og összeadta «agad a keoaisszárral ? Nekivörösödtél? Együtt hálatsz alakét ezekkel a vörös korcsokkal ! Már csak az hiányzik, hegy öaszecsókelódzank velük... Gyerünk muzsikok...! Kapjuk el a ke; aisszárnét I /A «a^erja felé ayml/ Aét-hárea aruzsikdíjúba felé indul.Ljuba neu törődve velük előveszi reveiverát ás lelövi a «anzerest/ Akik akarnak, »est *ég itaehet&ek Petyka Tyelny ifl*» hoz. /Senki se uezdul./ Aljeska, rezest a csapatot! Tüstént negyek utánatok. /Aljeska és a többiek kiueanek./ Isten veled koma,hát neked «égis előbb jutott egy g£tká golyóbis. /Felemelkedik Ivuskia. Meglátja Ljabát, szt hiszi ál»edik./ » Ljuba? Gavrjusa! /hígyaa átöleli/