Szalinszkij, Afanaszij: Kenyér és rózsa; Fordította: Sivó Mária; Q 272

-35Ohapki*: Adószedő: Ohapkim: Aiymtka; Adószedő! : Ohapikia: Aayutka: Ivaskia

: Amyutka: /Ghapkii es Aayutka eldt,,destak aitdemt. Ivuskia felmászik a keaemóére./ Kittről behallatszik az adószedők hangja t Mi lehet még mekik? A szamovár.! /Chapkim helyet keres a szemével, aztát villéagyersat bedigja a szaaevart a bölcsőbe, rádeb egy cseaó retgyet./ Aayutka, riagasd ! /Belép az adószedő./ Hel a szamovár? Klrealett, kidobtak. /Az adószedő keresgél, aégykézláb beaéz a pad alá, a szaaevsrból a ajakéba csepeg a viz./ /ijedtem még jebbaa rimgatja a bölcsőt/ Jaj I A fete! /Feláll, törölgeti »agát/ Hel a szaaevér ?! Meadoa, kidebtuk. /ABószedő oühösea köp, elaegy.Aayiszim kikíséri./ Ivuskia bécsi, aea kisérte a ai Vémykétk aaaécskét sehevá se ! Nem ta! Apéa hazaaett. Maaa vitte el valahová Váaykát ás eldugta a kateatság .elől.Besorolták rekratámak.' est bujdosik. Apit peaig a bümtető esztagesek ugy kiporolták a puskavesszővel,hegy még «est is heraja a kék« jit.... Mért verték aeg ? Hét Váayká«rt.IMiadeakit megvertek akitek elszö-