Szalinszkij, Afanaszij: Kenyér és rózsa; Fordította: Sivó Mária; Q 272

-29Ivuskia: Petya tdalép Ivuskiihez, felisaori rajta Ljubasa jit&learuíUfské ját, letépi róla/ / keze Lizséval és a baraauli elvtárséval vaa Pety Ivuskiaj Petya: Keksriii» Liza: Agafja: Ivuskii: összekötve/ Ma tektok, heliap.... /Szablyájával a: ^^ ^ieosapjá a tátőFői i vörös zászlót/ A szárazárbe hajtaak, ás leváguak beaaeteket. A többieket a barakból íár 'iaakiaértük. Neked aea lesz helaaped, Petyka! Mi aeg heltai is élii feguak.A ferradalea ainuea sertüzében. /Odalép hezzé/ fijaye, tea vigyáztál az ajáadékral Jó kis rudaska veit...Ne, iadulás! A többi elvtárs aár vár rétek. /A keiaoiárek megőrizték büszke ayugalaukat, csak Agafja fakad sirva/. /felesége szeaábe aéz/ Ne hezz szégyeat ráa, Agafja. Mi pityeriek vagyaik, Agafja, ferradalaárek ! filvtársak ! ...Fel, fel ti rabjai a fölaaek... /A keasuaárek éaekelaek, a banditák előrelökiiösik őket. Le a falu felől közeledő töaeg zaja hallatszik./ filvtársak, »ézzétek...a parasztek... /Petyka hátrál, aajd elrthaa, utáaa az egész csapat. Feldühödött, kaszával, fejszével hadeaászó parasztek reataaak be. Legelői Szaatjle. Barátai«... / /A parasztek átölelik a keaauaistékát, kiszab*-