Szalinszkij, Afanaszij: Kenyér és rózsa; Fordította: Sivó Mária; Q 272

-16Tiunev t Ljuba: Tiunev: Ljuba: Tiusev; Ljaba: Tianov l Ljuba: Tianev: Ljuba: Tiunov: Ljuba: Tiusev: Ljuba: Tiusev: Ljuba: Tiusev: gerli, osentekat debva közéjük./ Már meglát a kutyákat gyiikeled. /Szétzavarja a kutyákat/ ./Ózemoraas / Inkább magát káam. Mért, te ? Mindenért. Le csúnya szád vau. Hiába, lines anyád, kerán ment el szegény 1, Maga zavarta át a másik világba.Külombül marta szegésytr »ißt a kutyák egymást. Elkergetlek Ljubka J Csak vigyázzes, hegy se magát kergessék el... Megjöttek a kemmttiásek...Mest aztás misoes közös lesz A mienket is elszántják. Ne-ae, mi is itt leszüsk 1 Látta vósa, hegya» fegadták őket a szegásyserea amiker ahimi-humijukkái bejöttei a faluba. Mit tutinak ezek adni a rengyeseknak, amiker maguksak siscs se gépük, se magjuk ? Adnak, sem adiak, de igének.Még rózsát is. Rózsát? A lélek virágját. ,Apáddal beszélsz, ae csavard a szót I /Dühösei/ iesj a »zeládba,...rózsa ! Kérdezze csak felőle Ivuskiat, ha megjön. Ki jön meg ?