Szalinszkij, Afanaszij: Kenyér és rózsa; Fordította: Sivó Mária; Q 272

-14Ljubaj I

taski

a

T Petyka* Szamejlei Petykai Ljubai Szamajlei Jvoskin; 3zn»ejle: Ivuskia: Szamejlei Iynskimj Szamejlej löllek.

.. /Ivuakiahez törleszkedik/ Miért, ta, miért t £h, fad sztyeppe 1 /Idegemül állnak egymás mellett, oldalról jöi Petyka néhány részeg legénnyel/. /halkan/ Leütjük, és a felyóba tele./Közelednek a legények, Ivusklm és Ljuba észreveszik őket, az erdőből kilép Szamejle egy köteg rőzsével. Szamejle t > meglátja Petykét a legényekkel és rögtön megérti a szituációt./ /ledobja a tálláról a rőzsét/ Jó egészséget, fink! /Rámosolyog a legényekre, kihúzza hatalmas vállait, őtélem fejsze/. /fogcsikorgatva/ Vesztél Telma anyádba! /Elmegy, legények ítám»./ Köszönöm Gz&majle! /Hirtelen erősen megszorítva iztugajle kezét és elsiet./ Jebb lesz, ha ma nem hálsz etthen.Gyere hozzám. /Körülnéz a hoaálybavesző sztyeppám, mélyet sóhajt/ Igazad Tan. To * Kaparj-Yéresban laksz,- földkunyhóban agye? Csakis. Mióta élsz ezen a vidékem ? Bét olyas hnrninc esztendő je^má«. Még pendelyes kölyökként jötte ^de. Szüleid élnek ? Elnyugodtak már.