Krapiva, Konrat: Aki utoljára nevet; Fordította: Achin András; Q 265

6. kép Szin: az igazgató szobája. Az asztalnál GORLÜVACKIJ, LEVANOVICS. ZINA mint jegyzőkönyvvezető, CSERNUKZ, TULJÁGA, ZELKIN és mások. GORLOV /folytatva az előadását/ ...ós ha egy tudós rátalál az állatvilág fejlődésének egy hiányzó láncszemére, akkor az világraszóló eseménynek számit. Hedem e szakterület szerénjp munkásának, ha nem is sikerűit rátalálnom egy ilyen láncszemre, de mindenesetre uj felfedezéssel gazdagíthatjuk a tudomány világát* Arról van szó, hogy new yorki Természettudományi Muzeumban őrzik egy ismeretlen Ő3lény állkapcsát. Ezen állkapocs kólosszális méreteiből és szemfogaiból Ítélve - amelyek mammuth-agyarra emlékeztetnek - ezt az állatot az elefánt-félék családjába sorolhatnánk, de ennek ellene mond a teljesen kifejlett fogrendszer, amellyel az elefánt-féléknél nem találkozunk. A tudósok heves vitába szálltak. Egyik részük az elefánt-félékhez, mig a többiek a fogrendszerre hivatkozva, a kérődző hasitottkörmüek családjához sorolja, mindazonáltal az utóbbi álláspont a mai napig ingadozó, mert mindmostanáig nem sikerült a csontváz többi részét megtalálni, itt gondolok főleg a végtagodra, amelyek megerősítenék ezt az állítást. És lám, elvtársak, ez az egyszerű csont, amit itt önök látnak, - véglegesen eldönti az őslénytantudósok vitáit. Ezt-a csontot egy ismert természettudós küldte el nekem, csatolva hozzá azon csontok leírását, aaxlxik anelyek

eízzel e^ütt találtak. ÜIKIFOR /bedugja a fejét az ajtón/ En is meghallgathatom? LEVANOVICS Tessék! /NIKIFOR és KATYA NÉNI lépnek be és az ajtó mellett leülnek./ GORLOV /folytatva/ Kikerült megállapítanunk, ogy ez a csont azon állat első végtagjainak egyik izülete, amelyről a tudósok vitatkoznak. Ezen őslényt láefelépitése n;%;yon hasonlatos arra, amelyet a mi házi disznónknál tapasztalhatunk. Csak ez az állat járás közben neu két ujjra, 'hanem négyre tárni»szkodott, amely ujjak közül a két szélső kisebb volt a középsőknél. A roppant test hatalmas súlya ilyen erőteljes támasztékot igényel. Idővel a kedvezőtlen éghajlati viszonyok következtéden egyre keveseob táplálékhoz jutott, ennek következtében a nagyoob példányok küzdtek kihalni és