Krapiva, Konrat: Aki utoljára nevet; Fordította: Achin András; Q 265

- 45 VdiA C3ERNU3Z V .RA CSKKNUoZ VERA ChiidNÜLZ /Ataö^y VSKA TIIUAGA VERA TUUÁGA CöEKNUSZ TUUvGA CSEkNUSZ TUJJÁ&A V. A TUUÁGA VÉKA TUUÁGA VERA TULJÁGÁ Vi'iA TUUÁGA VERA TUUÁGA VERA TÜLJÁGA VERA TUUÁGA V. IÁ Sri is jó véleménnyel voltam róla. Hogyhogy volt? Most talán nincs? ost az egész ember e, y kissé talányosnak tilnik előttem. Történt valami... nem tudom, mit gondoljak felőle. (jl tulsáj'psan szigorú bírája az embereknek. Talán valaki tévedésben tartja az ő szemelvet illetően. Attól félek, hogy ő maga tart tévedésben minket. Ugyan kérem! Még álmomban sem fordul ínég ilyesmi a fejemben. TUUÁGA a Pravdával a kezében./ ' i Kérdezzük meg Tuljága vélemén ét... Kekem nincs véleményem, bocsánatot kérek, hogy egyáltalán létezem. Erre nem szolgáltam rá, Tuljúga elvtárs. Éppen az igazoltéról beszélgetünk és azt szeretnénk megkérdezni, hogy vólekeüik felőle? Én hogy vélekedem? Csodálatos embor! /VERÁHOZ/ ho látja! / fólvilá :ot oojárhatja, amig egy ilyen embert talál! Pontosan ugyanazt mondtam én is, hogy rendkívüli ember. Ez az: rendkívüli! Olyan érző szivü, hogy még az utolsó falatját is megosztja az emberrel. Komolyan? bőt i-ii töbu: még a hőn szeretett nőt is képes másnak átengedni. Nem vetette el a sulykot, Tuljága elvtárs? A szin igazat mondom, errenézve szomorú tapasztalataira vannak, /csoaálkozVB/ Tapasztala tai? hogy mondom. Fejtse meg kérem ezt a rejtelmes állítását! ajd egyszer, egy más alkalommal. ^ És mint tu iósról? Hojyan vélekedik? iiért mondjak először éppen ón véleményt róla? Köszönöm, oboől nem kérek, Először inkáub maguk! Hogyhogy először? ár azért is sorbaálluiu, hogy véleményt mondjunk? /a hirdetményre mutat/ .ajf ha meghall,vatták az előadását, akkor azt gondolhatnak felőle, ami éppen jólesik. « liígy beszél, mintha valami közelebbit tudna erről az cl adásról. Nem tu .ok ón az égvilágán semmit! /Megy a kij árat felé/ /ironikusan/ Állig begombolkozott emoer!,