Feldmann, Miroszlav: A hátországban; Fordította: Áchim András; Q 264

> в Vera: Goranin: Vera: Goranin: Vera: Goranin: Vera: Goranin: Vera: Goranin: Vera: Goranin: bennünket megmenteni! Megmenti о becsületünket kedvesem! Képzeld el

{ nyolcezer fogoly! Nyolcezer! Az ellenségnek két és félezer halottja van, A sebesülteket nem is emliti a jelentés, de biztos ezeknek a száma is rengeteg! Ka,,., mit szólsz hozzá?«., líiért nézel úgy rám? Mit szólsz mindehhez? Ottó irt. / átnyújtja a lapot,/ Kutasd. / hozzámegy / Hol van megint a szemüvegem? !,; ind ig elhagyom valahol.,. / megtalálja a zsebében, leül a nagy asztalhoz, olvas / Brávó! Brávó! A parancsnokságon találkoztak a fiaink! Egész véletlenül! Hát ez valóban csodálatos, / idegesen fel-alá jár / De hol lehettek tegnap este? És hol vannak ma? Élnek-e egyáltalán? Állandóan rettegsz.... pedig félelemre semmi ok! Elvégre ily

on időket élünk! Háború van! Ki gondol a legrosszabbra? Kötelességünk,, hogy semmire se gondoljunk és higyjünk a győzelemben! Serami rossz nem történhet velük - hiszen a mi fiaink! Úa haza fognak jönni! Mi történt veled? Na mi van? Ülj le kérlek. / a. kanapéhoz vezeti, Vera leül / A póstás fia elesett... . De megkapta a kis-arany kitüntetést. Az Emma Karcsija elvesztette az egyik lábát.... Az egészen más, A mi fiainkkal semmi nem történhet. Az egészen más! Síiért lenne más? A póstás is éppen olyan apa, mint amilyen te vagy ós Emma is éppen olyan anya....nem Józó, mi nem értjük meg egymást... / felé >fordul/ - Vera! Valójában soha nem értettük meg egymást! Bs ennek már huszonhárom éve...» Ez a mi házasságunk.,• Képtelen vagyok már elviselni ezt a te felületes fölényedet... » / feláll / Az istenért, hagyd abba Vera, ne izgasd magad, szépen kérlek! / odamegy hozzá /