Fajko, Alekszej: Ne csinálj magadnak faragott képet; Fordította: Hunyady József – Horváth László; Q 263

le tekintetét Slafiráról/ Glafira

: Miért hallgat? Marfa Petrovna

: Mit beszéljek? Magad ura vagy. /csend/. Ez a. Kaszján Platonovics nagyon-nagyon rendes ember, /siítnet/ Most miért sirsz? Glafiias /könnyeit nyelve/ Ka-na-lakat ho-zott... /csengetnek az előszobában/ Glafira

: Visszajött! Nem birom ki! Marfusenyfca! Kedves! :j /Márfa Petrovna megy ajtót nyitni. Egy diák Ós egy diáklány jön be a szobába. Hagy kosarat hoznak, benne gyümölcsök és peasgő. mögöttük Lina Kropotova. Igen bájos, csinosan öltö ött lány, kezében porapás csokor/. •5. jelenet. Diák

: Nekünk meg azt mondták telefonoh, Glafira Leontyevna, hogy csak oste lesz itthon. Diáklány

; Azért ie jöttünk most... Tudjuk jól* hogy nem szereti az üdvözléseket m«g az ilyesmiket... ' Piák

: Nem is szólunk... Letesszük és megyünk. Hová tehetjük? Márfa Petrovna

: Ide, ide tegyék. / helyet csinál/ ügy. Diáklány

t Levél is van benne. Glafira: Ó, micsoda vastag boriték. Sokáig fogalmazták?... Diáklány

: Rövid szöveg. < Diák

: A többi mind aláírás. Glafira

: Tehát maguk a küldöttek? /a diákhoz/ •agát ismer a, ugye, harmadéves? Diák

: Viktor Tomásovics. Glafira: /a diáklányhoz/ Maga pedig Ljuda Bennyikova? Ötödéves, igen? Az édesapja hires kolhozméhéez, valahol Kurszk környékén. Igaz?-. /Pinának/ De magára nem emlékszem. Lina: 'Jn. más fakultáson vagyok.Kropotova a neyera. Liné Kropotova. Nemsokára vizsg áznom kell önnél, rettentően izgulok. Glafira leontyevna, saostmár meg ismer majd? Glafira: Igyekszem, ha csak nem akarja, hogy az ujjairaon át nézzek magára, /a diák és a diáklány nevetnek/