Sejnyin, Lev: A követ fia; Fordította: Illés Szvetlana; Q 250

64 AL.JŰJJ: Azért, mert párttag csalt olyan ember lehet, aki teljesen israeri a pártprogramnot és akinek a párttagság élet-halál kérdés és a pártfegyelem a legfontosabb törvény. Es a lényeg. I-Iost pedig - ami a beszélgetésünk formáját illoti - Maga kerékasztalhoz hívott engem. De valamiért megharagudott, sőt még kiabál is. Én pedig kötve vagyok, mert Un vendég és a vengégre kiabálni nálunk nem szokás. Bem vagyunk azonos helyzetben, Követ Ur. PHEEZ» /vidám mosollyal/ Esküszöm, igaza van! De mint diplomata mondom: a kerekasztalnál már régen ugy kiabálunk, mintha kocsmában lennénk. Sajnos. ALJCEJ: Ez a maguk dolga. Tudja mit, akkor ne kövessük a dip9 lómat as zokásokat, mert a kiabálás még nem bizonyíték. /Hegjelenik Dása néni. / DÁSA» Követ Ur, Hadar.e, Genocska, asztalhoz. /A diákok és a vendégek leülnek. Peroz alig eszik, gondolkozik* Klara és Enriko szintén*/ TÁT A: Ea milyen, gyerekek? ASOT: Iiagyszarü kása! TÁITYA: lelik Qnnek, követ ur? PEREZ: Köszönöm, nagyon jé. TÁITYA: És a Hadaménak? KLARA» Egyenesen torkig vagyok. És ön, drága Hámon? PEREZ: Len hiszen, hogy végétért az étkezés. TÁITYA: Sajnos a kásán kivül nem lesz semmi, Követ Ur. Ma nem. De osak ma. /Snrikohoz/ Azt hiszem, a szüleidnek nem Ízlett a kásánk* EERIKOt lien baj, Tánya, ne keseredj el, majd megszokják.