Sejnyin, Lev: A követ fia; Fordította: Illés Szvetlana; Q 250

54. HOSSZAIÉ: /leteszi a csomagot az asztalra./ Igaz, Táta. Egy rendkívüli eset. C

aomag a kolhozból gyerekek! Sz'ritott birkahús, érted? Egy egész szárított birka. / ' ASOT: /szakértői szemmel nézi a birkát/ Esküszöm, ez valóság! Isteni illat, milyen kövér birka, minimum negyven hun jegy! Hurrák, gyerekek! /Mindenki huuráhzik, megjelenik Ramon .terez, Truhilio és döbbenten megállnak./ PERESt Milyen boldog eseménynek lehetünk tanul. Uraim? EURIXO: Milyen jókor jött apóm. DÁSA: Jónapet, Követ Ur! DIÁKOK: /kórudban/ Jó napot! ENRIKO: /odamegy az apjához és izgatottan beszél hozzá spanyolul./ PEERZ: Gratulálok a szárított bárányhoz. HUR32AIE: /óriási almákat vess ki és odanyújtja a vendégeknek*/ , * Tesoék, paracsoljarak. Ez .kazahsztáni. Sehol a vllágon nincs ilyen alma! PEREZ: Tényleg óriásiak. A szülei küldték? EOIKOi /tolmácsol Husszainn&Js/ HÜSSZAIIí: kekem nem élnek a szüleim. A kolhozom küldte ajándékba. PERES: Testvérei vannak a kolhozban? IRJSSSAIR;: Bein, nincsenek 1929-ben, mikor a kolhozunk megalakult, a kulákok megölték az egész esalddcm&t. Én három éves . voltam, egyedül maradtam. A kolhoz nevelt fel. Tavaly pedig elhatározták, hogy Moszkvába jövök tanulni. PEREZ: /elővesz a táskájából egy üveg konyakot/ Azért hoztam