Sejnyin, Lev: A követ fia; Fordította: Illés Szvetlana; Q 250

mén jók, esak ugy örül a szivem, ha rájuk názek* Persze mindenki a sajátját diósért, ds enzért*•• Ami a tanulmányi eredményeket illeti, hát arról beszélni sem érdemes* Itt, azt hiszem, mindenki jelesrendü* Ha a megboldogult Ilihajló Yaazilijevioa I m Lomonoszov élne, maglátná az én diákjaimat, elmenne a kedve a haláltél* Nem volt szerencséje szegénynek, kétszáz évvel ez&étt halt meg* IÍEYAI üása néni. Pontosabban 179 évvel ez el ÉT t. Lomonoszov 1765-ben halt meg. DÁSAí /nem értette pontosan Tánya javítását és folytatja/ Látja, látja. Mindenre emlékeznek és elmondanak mindent, akár a gyógyszertárban. Mondom, mind jelesrendü. SS » — EEHIXOi /félve belekapcsolódik a beszélgetésbe/. Igen Tá# nya, szenyor Mlhájl Lomonoszov 1711-ben született 65-ben halt meg, 54 érig élt. Igen? TÁI.YAi így van, helyesen mondta Snrlko Ramonovies, vagy IHároviéa? Nem tudom, hogy kell mondani. EI.RIKOs Nevezzen esak e.^yazer'Jen Enrikonak. Nálunk ez igy szokás. ALEXEJs Engem Alezejnek hívnak. A OT s Engen pedig Asotnak. HUS3ZAINt Engem, érted, Husszainnak. TÁI-YAS /kacéran/ A mi nevünket már ismeri Enriko. i. x ' EKLlIKftt Ó, igen. Tánya, Táta, Mája. így van? IÁI.XAJ így, igy. jé memóriája van, Enriko. ALEXEJt Barátaim, Enrikonak ki kell csomagolnia és el Ml