Sejnyin, Lev: A követ fia; Fordította: Illés Szvetlana; Q 250

3. KTiAHAs PEBEZf KLARA» PEEZ» KLAJÍA: PI1LEZ /fe KLARA: PEIEZ: iaogmondta nekem, hogy az oroszok pár hónapon belül Berlinben lesznek« Ön tegnap olyan elfoglalt volt, hogy nem számolt be • nekem Salinyinnal folytatott besz é Iget ó a őr ól • Milyen benyomást tett Önre? Már elég öreg, de még jé 1 bírja magát• IT&jyon kedves és figyelmes volt« Beszélgetésünk végén megenl 1 tettem neki kérésemet Hnrlkoval kapcsolatban« •• Hogy? Maga még mindig nem tett le erről az frültségről?! Ellenkezőleg« Uap mint nap erősödik bennem ez az elhatározás« Hámon, térjen észre! Maga majdnem nyomorúságos életet szán egyetlen fiunknak« Isten tudja, milyen környezetben fog majd élni! lbeezakitva/: Drágám, ez a kérdés most már nem vitás. Elhatározásom megmásíthatatlan« /i'egnyémja az asztalon fekvő csengőt/ Mára várom a földrajzi kar dékánját, Szerebrjakov professzort. Gratulálni szeretnék neki abbéi az alkalomból, hogy földrajzi társaságunk tiszteletbeli tagnak választotta« Utána megbeszélem vele az Enrlkoval kapcsolatos teendőket« 3iztos vagyok benne, hogy Kalinyin már említést tett neki kérésemről. Tudja, ha arra gondolok, hogy magának közömbös egyetlen fia sorsa« •• /Könnyes lesz a szeme/ Éppen azért ragaszkodom az elhatározásomhoz, mert nem közömbös /Katerlna, Perez titkárnőj© lép be esendesen« Kedves, fiatal, barnábőrü lány«/