Lovinescu, Horia: Országúti fogadó; Fordította: Szabó Lajos; Q 248

• - 9 S az ember ée & tetű láte között nincs többé semmi különbség• Csakhogy a tetű élhet, me t nem tudja, hogy néhány óra múlva megdöglik. De az ember tudja. *sga gondol-e a halálra ? Ftgadós: Nem ment el az eszem. /Lekopogja./ Tanár: /nevet, aztán saját képzelődésétől elragadva./ HU tudná megmondani, hány ifjú keresi fel majd a mostani -?zobúi„a.t, hogy .,y nzál virággal adózzék eml ékemnek.. Fogadós: Eldöntötte, hogy három nep múlva..... /Twnár villát von./ Igyuk meg az áldomást! /Italt tölt kát pohárba, a Tanár inni kar./ Várjon csak", van egy kikötésem! Ez ez üzlet rám nézve kockázattal jár! Tegyük fel, hogy mégsem lesz hirea halott, iuit számit egy könyv! A hátralévő időre CBak « napi háromszori étkezést adhatok. Tanár: mondja, de őszintén, képes vclna pénzért embert ölni? % Fogadós: Szeretném látni, hogy maga mit tenne az én helyemben, csőd előtt állva. Jószerencsét! /Koccint./ Tanár: Jószerencsét! Fogadós: Adja Isten, hogy sikerüljön a dolog Remélem, nem haragszik, birsen nem én kergetem a i.i min• dennel nem próbálkoztam! Az éberek errefelé repülő tányérokat látnak. Oda állit Ott am az öreget, hadd beszéljen róluk a vendégeknek. Tanár: Éa ? • > Fogadás: Nam érdekli őket! ádn< enfelé láthatók! /sóhr jt./ Kegyetlen válság! /üzübet./ Mondja csak, miért ha% tározta el, hogy itt ... T&nár: Tizennegyedikén 1< az húsz éve annak, hegy ebben a fogadóban, tudtomon kivül, elbúcsúztam ifjúságomtól. .

1 V'

1 ' .. • <>. . < it J i y S /Mosolyogva, ironikusan, de kissé •»znstMi szomorúan/ v • \ , ^Ummmm y • w* / • jf ; v * • * • . , . 1 y iv A