Lovinescu, Horia: Országúti fogadó; Fordította: Szabó Lajos; Q 248

Tanár: Színésznő: Tanár: Mágnási Fogadóst Ügynök: Káhnás: Munkás» Mágnás: Vőlegényt Munkás: Öreg: Menyasszony: Öreg: 1. Lin dn! /megi Bt. 'tli gesztusát./ Döntöttem! /Vidáman feláll. Gyere, tűzzük: magasra új életünk zászlaját. /A kijárat felé indul/, /gyűlölet nélkül/. Ripacs! /Utána megy./ /kutató tekintettel jön be. A Szerzetes felé ./ HGI vannak ezek a tébolyultak? /Ütni kezdi a gongot. Mind megjelennek./ /bejőve./ mí az? Mi történt? ./bejön./ Ki veri a nmmms gongot? kind itt vannak? Ne vesztegessék az időt semmiségekkel. Ki tudja mennyi időbe kerül, mig reánk találnak s néhány pillanat múlva a viz elönti a fogadót. Csinálnunk kell valamit. Egy tutajt, ^erenda, deezka van. /A fogadósnak./ Mire vársz? Mozogj! Szeget, fejszét, kötelet ide! /aki kifelé nézett, egyszercsak inteni kezd, anélkül, hogy ^zólni tudna, aztán kitör/: Bárkák! Nézzétek! Jönnek a bárkák! /Mind a kijárathoz tódulnak./ Öt bárka. Ugy tűnik, egyik motorost Naszád! /Kiabálások, jelek./ /A Szerzeteshez siet./ Atyám, ébredjen! Jönnek! Megmenekültünk! /Irtózva elhúzza kezét, elkiáltja magát. A Mágnás kivételével valamennyien a leány felé fordulnak, aki ujjával a Szerzetesre mutát./ /miután f Szerzetesre tette a kezét./ Kihűlt! Meghalt!