Dukes, Ashley: Országúti kaland; Fordította: Székely György; Q 240

kell félned. /A Komorna kimegy. A Lady kezébe végzi az esti hangszert és dalolni kezd./ Láfí óni ólmokat keres.Hoidszürke árnyakat... Nekünk gyönyört a nap ez

«res, Aranyló déli nap. a szellő szárnyén csalogány.,. /Mikor a Nemes belép a kert felől, a Lady hirtelen abbahgg; ja az éneket és felé fordul/ Kérem, ne hagyja abba mAáttam, madame. /Mosolyogva leteszi a hangszert/ Az ön jel enlátében, mylcr még a muzsika szive is megszűnik dobogniI Hogy értsem ezt? Csak az igazat értse belőle, myiord.. .hegy ön nagy veszedelme gyenge nemünknek. ^ Inkább ön jelent számomra veszedelmet, madame. /kezét összekulcsolva, szemét lesütve/ ü, ha igsz volnál /gyanakodva szemléli/ Bűbájos reggel, igaz? Valóban, mylord; de én mégis kicserélném egy éjszakéértl Előre kellene igazitanunk az órát a kedvéért. Én inkább vlsszaigazítanám! /élesen/ Igazén? Félek a reggelektől, mikor a lovagias urak mér nem lovagiasak többé és a gyenge nők csak büszkeségükre gondolhatnak Sokszor tapasztaltam, mylord. Lshet, madame, leheti Nagyon valószinü. p f'-; i /bovdbra is lesütött szemmel/ A szivünk az ellenségünk. Éjszaka elérul**± bennünket, g méghozzá milyen boldoganl Engedünk neki, mylord...s a kegyetlen napfény azt ám'rádöbbent az igazságra. Meg kell mondanom, hogy én viszont még mindig a sötétben tapogatózom.