Dukes, Ashley: Országúti kaland; Fordította: Székely György; Q 240

I •' • ( / Ill.f elvonás. /Ugyanaz a szin. Reggeli napfény. A Fogadós lép be./ Fogadó»: Fényes reggel nyolc óra és senki 3em mocorog. Amfeér igaz, nem mindennap keverednek uraságok a fogadómba. Aludjanak csak,.. .fogadok, hogy megérdemlik. Mindnyájan voltunk fiatalok. /Az ablakhoz ér/ Az éjszaka kinyitották, aha! A hold sugarait akarták beengedni, egészen biztos. Szerelem és holdvilág. Ni, az egyik gyertya tövig égett, a másikon meg ott a kis sapka. Hihól Ha ti mesélni ttdnátok, drágáim! Itt meg a mylady kendője; erre még ma biztosan xx szüksége lesz. /Egyik szék támlájához dől,/ Itt ült a drága hölgy, a mylord meg föléje hajolt és súgott valamit a fülébe. A hölgy félrefordult, hogy elrejtse piruló arcét és elejtette a kendőt. Hát persze, hogy igy volt. Akkor az egyik gyertya kialudt,...a másikat kütotték. A hold elég fényt adott, hogy felmenjenek a lépcsőn. Érré, mylady. Erre, gyönyörűm. Akkor a mylady egy pillanatra megtorpan, azt hiszem. Ne siessen, mylord, ne siessen. Az ur ekkor térdre esik és kezet csókol - igazi nemes. /Hirtelen hangulátvált ás sal./ Ropognak a csontjaim, idővóltoz&a less. Gondoltam én, tulezép volt a hajnal. /Visszatér előző játékéhoz.^ Mylady ekkor, persze finoman, elhúzta a keÉczét, Ígérve is, nem is. Szaladt vagy két lépcsőfokot; igy, vagy talán igy. Az ur követi - a holdfényből a sötétbe. A höJlgy egy pillanatra eltűnik szem elől, de aztán szembefordul. Ne siessen mylord - de mér mosolyog. Az ur egyetlen szökkenéssel a lábai elé borul. /Ujabb váltás./ A fene egye meg, hogy csikorog a térdem:, eh, ez nem szegény embernek való szórakozás»- /Újrakezdené/ A hölgy kezét nyújtja; elég széles a lépcső, ketten is elférnek rajta. Együtt indulnak tovább. Tovább, tovább... /Belépett a Fogadósné és csipőre tett kézzel nézi./ Fogadósné:Tovább! Tovább! Megbolondultál? Fogadós: /meghunyászkodva/ Mondtam, hogy nem szegény embernek való szórakozás. /A térdeit dörzsöli/ Méltóságos uraknak, igen.