Dukes, Ashley: Országúti kaland; Fordította: Székely György; Q 240

-35- .; gondolatoktól. Elfogadom, amit az élet kinél. Kitárom a karjaimat és köszöntöm az őszints szavakat. Inast /csodálkozva/ Velem még sohasem beszéltek igy. « Ladyt Csak én, most. Hét mondd, mi zavar még mindig? Inast /elfordul/ Egy komédia...egy hazugság, mylady! Ne kérdezzen semmit, hagyjon ell Hét nem tudja?... Ladyt » /kis csend után/ Mit kellene tudnom? Inas» Hét nem tudja, hogy szeretem? Ladyt Szeretsz? Inast Azt hittem, hogy az egész világ tudja. Éreztem magamon a vigyorgó tekintetekett ez bolond1 Ladyt Szeretsz? De, egyetlen barátom, én nem is álmodtam erről a 8z

erelemről. Inae» Én sam álmod óztam. Arra ébredtem, hogy megjelent. Sokéig v- egyedül voltam és hirtelen ketten lettünk, együtt. Ladyt UgylótBzik, komolyan beszélsz. De nem tudod, hogy ez lehe-. tetlen? Inast Dehogynem. Ismerem a korlátokat» üres kezek nyúlnak felém, hogy megvigasztaljanak. Ladyt Feléd nyújtom őket, hogy eltakarják szegénységemet. Én is elmondhatom....velem s® beszéltek még soha igy. Inas: /keserűen/ Dehát ez csak beszéd...mylady, beszéd! Lady: ífcrlndy? Megtiltom, hogy ezt a szót használd! Inas» Más a barátság és más a szerelem. Egyszer rádöbbenne, tudom. Lady: Hát nincsen igazam? Inast Imnr

t Talán,- de én tovább nézek, messzebb lótok. Azt mondanit "szeretlek" - még csak a kezdet. Még a birtokolós sem több, mint a kezdet. Ladyt Sokszor az a vég. Inas» A vég a beteljesülés. Ladyt Szerelem, amely nem meddői Számomra csak álom, semmi töbU Olyan világban éltem, ahol szeretők kitért karja várt mindenfelől. Meguntam mér a kitért karokat, amelyek olyan sakat kívánnak és olyan keveset adnak érte. \