Dukes, Ashley: Országúti kaland; Fordította: Székely György; Q 240

-2- .; ten id* tartanak, Jankó tanácséra»• • • Fogadós: Jó hir, jó hir. Adtól Jankónak borravalót? FogadósnéiKét fillért ég egy pofa sört. Fogadós: Sok, sok...majd, ha kifizették a számlájukat. /Nagyképűen gombolgatja a kabátját./ Legjobb lesz, ha a feljáró lépcsőjén várom őket. Add ide a bőrkötényemet. FogadósnéiAz még ráér. Lépésben jönnek. Egyáltalában nem sietnek, legalábbis Jankó szerint. Az ur le-lehajoi a nyeregből, hogy bekukkantson a kocsiba, a hölgy m«g ki-kimosolyog az ablakból. Fogadós: Ketten vannak? FogadósnéiA hölgyet egy komorna, az urat egy inas kiséri. Fogadós: Hm. Ur és inas? j FogadósnétHölgy és komorna. Fogadós» Házaspár? Mit mond Jankó? Fogadósné»Ugyan már! Mikor láttál házaspárt alkonyatkor andal«ogni? A baleset hozta őket össze. Fogadós: /morog/ Baleset kell, hogy vendégünk legyen. FogadósnálMajdnem temetés lett belőle, ahogy Jankó mondja, ha nem $ jön időben a segítség. Bátor ember lehetett. Fogadós: Gsak ne« sóhajtozz. A balesetet meséld. Fogadósáé:A hintó éppen a hatmérföldes keresztuthoz ért, a lejtő tetejénél, ahol az akasztófa áll, - a lovas pár száz méterrel mögöttük, Jankó meg a dűlőútról hajtott lefelé, ^ros szél fujt, az akasztott ember meg, tudod, a tavaly szeptemberi, ott himbálódzott a kötélen. Fogadós: Mér egy hete eszik a varjak. Fogadósné:A hintó éppen az akasztóiéhoz ért, amikor egj nagy szélrMroham az ut fölé lódÜDtta a csontvázat. A lovak megriadtak megugrottak, a kocsis lefordult a bakról, a hintó rohanni kezdeti; a lejtőn, a hid felé. Fogadós: Jesszusom! Az asszonyok....a lejtő aljén a kanyar.... Fogadósné:Egyik oldalon a folyó, másikon a szikla! Fogadós: És? És?