Dukes, Ashley: Országúti kaland; Fordította: Székely György; Q 240

-14- .; A zöldelő fék, fiatal rügyek, fernmagasló varjufészkek csak suttogás és képzalődés. A ragyogó reggelek, a tánco*ló napsugarak és a csendes alkony - csak sötétség és álmodozés. Ez az emberalkotta föld. Illatunk megzavarja a mezőket és az állatok visszatartják lélakzetüket. Ez az emberalkotta föld. Minden csak látszat, mondja a lord és mosolyog - de mosolyétól megfagy a nevetés. Ha mi hazugok vagyunk, van-e igazság? És mégis: a zárt falevelet is megnyitja a napfény. A legmagasabb fa veti a leghosszabb árnyékot. S a leghosszabb árnyék: a valóság. /A Lady jön le a lépcsőn; a másik bejáraton ét a Fogadós és a Fogadósnó közeledik tálcával, tányérokkal. ÍLZ edényeket némán adják ét az Inasnak, aki megtérít. A Lady léilve nézi őket./ Fogadós: /az Inashoz/ Ez ám a jó bor. Még az apám szüretelte. Magénak is tettem félre kint a konyhában. Inas: /körülnéz az asztalon/ Valamiről megfeledkeztünk. Igen. Hozz virágokat. Fogadósné:Virágokat, urepn? Inas: Rózsákat. Junius van. űlordséga feltétlenül számit rájuk. Fogadós: / a fejét vakarja/ A kert sötét... Inas: Vigyetek lámpát magatokkal. MenjetekI Fogadós: /kiabálja megy ki/ Lámpát, asszony! /Az Inas és a L'tdy egyedül marad. A Lady csendesen nevet./ Inas: ÍÁylady nevet? Lady* Magam elé képzeltem szegényeket, amint lámpafénynél szedik a rózsát. S a fény körül pillék, bogarak. A hétköznapok komikuma. íiías: /a poharakat helyezi el/ My lady ugy gondolt*: a hétköznapi emberek komikuma. / / Lady: Nem, nem gondoltam ugy. Én nem igy Ítélem meg az embereket. /Csend/ Amig igy egyedül vagyunk, meg szeretném köszönni a segítségét. Derék tett volt. Inas: Uramat követtem. Lady: Lehet. De az uraktól elvárja az ember. Úgyszólván ez a fcglalkozásuk. A szegények derekassága olyan, mint a virág. / 5 ji j '. » • /Kis gondolkodás után/ Voltéi katona?