Virta, Nyikolaj: Beláthatatlan messzeségek; Fordította: Maráz László; Q 201

a "Világos réttel" kapcsolatos ábrándozásába, az én figyelmemet pedig a mindennapi teendők kötötték le... Aztán elszunnyadtunk. Arra ébredtem fel, hogy váratlanul nagy csend lett. Az ut szélén állottunk. Sofőrünk akkor erősített vontatókötelet egy hóbuckában elakadt autóhoz, Hizsnyakov pedig egy asszonnyal beszélgetett. Akkor még nem is tudtuk, milyen sorsdöntő találkozás volt ez. 3« epizód Az útjelző táblán ez áll: "Csernozjomszk felé". Hizsnyakov, Rakityina, Szerző. HIZSNYAKOVs/Szánakozva/. Elakadtak? RAKITYINAt /haragosan/ Sajnos, nem ez az első eset, hogy megrekedünk. Maga is a városba, Hizsnyakov elvt rs? HIZSNYAKOV: Bocsánatot kérek... Olyan ismerősnek tűnik... RAKITYINA: Biztosan találkoztunk valahol. Rakityina vagyok. Anna Pavlovna Rakityina, a berjozovkai kerület pürttitkára. HIZSNYAKOV: Dehiszen akkor szomszédok vagyunk! Többször is jártam már Berjozovkában. Azám, dehiszen nemrégen még Bratov volt ott a párttitkár. RAKITYINA: Tanulni küldték őt, és én kerültem a helyébe. HIZSNYAKOV: Nagyon örülök, hogy megismerhettem. RAKITYINA: No, az még elválim, hogy van-e oka az örömre... Csak nem a megbízása ügyében megy Sztrukov elvtárshoz? 1 HIZSNYAKOV: Hát ezt meg honnan tudja? RAKITYINA: /nevet/ A szomszédok mindent tudnak egymásról. /A sofőrhöz/. Nos, kihúzattad? Hát akkor a viszontlátásra, Hizsnyakov elvtárs* HIZSNYAKOV: Igen, a viszontlátásra. Feltétlenül ellátogatok magukhoz. Bratowal is jóban, voltam, sokszor kisegítettem a maguk kolhozait a bajból. Remélem, magával is jóbarátok leszünk. RAKITYINA: Majd meglátjuk. Akkor hát találkozunk Berjozovkában... Nagyon várom. /El./ HIZSNYAKOV: /A Szerzőhöz/. Kellemes fehérnép, mi? Milyen okos és \