Virta, Nyikolaj: Beláthatatlan messzeségek; Fordította: Maráz László; Q 201

I - 84 • . /Rakityina leül egy padra, arcát eltakarja a karjával. Bejön Hizsnyakov/» HIZSNYAKOVi Anna! Végre! RAKITYINA* /Hűvösen/, ülj le, Hizsnyakov elvtárs. HIZSNYAKOV» Miféle hang az, Anna? RAKITYINAi Miért vezettél félre? Játszani akartál velem? Mért hoztál ilyen szégyenbe? HIZSNYAKOV* F^y szót sera értek az egészből. RAKITYINA« Elég az alakoskodásból. A vonatról egyenesen Sztrukovhoz mentem, Ő meg azzal fogad« "A te Hizsnyakevod panaszlevelet küldött a miniszternek, hogy mi erőszakkal odakényszorltettik őt abba kolhozba...

H Parancsot kaptam, hogy engedjelek el. HIZSNYAKOV» Hazugság! /Felugttk/. Ohó, most mái- értem, mire célzott Valéria! No, de megállj! RAKITYINA« Ülj le. Elutazott. HIZSNYAKOV» Szerencsés utat neki. RAKITYINA» Becsületszavadra, nem irtál7 HIZSNYAKOV« Anna! RAKITYINAt LOliiszem. De ülj már le! /Szünet/. Miro gondolsz, Matvej? HIZSNYAKOV» /Borúsan/, ful sokat várakoztattál a döntéseddel, Anna. Szégyenlem magam a leveleim miatt. Mintha a vak világba teregettem volna ki az érzéseimet. Hallgattál. RAKITYINA» levélben nem lehet mindent elmondani, Matvej. HIZSNYAKOV» Hogy döntöttél, Anna? RAKITYINA« Hogy szeretni foglak. HIZSNYAKOV« 32 nem válasz. RAKITYINA» Meg van kötve a kezem. Tudnál engem becsülni ugy , ha megfosztanám & gyermekeimet apjuktól, a sors kónye-kedvére dobnám oda a férjemet, nem rendezném el az életét? HIZSNYAKOV* Két szék között akarsz ülni? RAKITYINA» /Nehéz hallgatás után/. Ugy látszik, igy van a sors könyvében megírva. Értsd meg, Matvej» ha most otthagynám a családomat, téged halálomig szeretnélek, de magamban átkoznám magamat az aljasságomért. És nem lenne soha vége a lelkiismeretfurdalásomnak. Nem lenne az igazi boldogság* Igazán ©1 kell válnunk? Hát még sem fog bol-