Virta, Nyikolaj: Beláthatatlan messzeségek; Fordította: Maráz László; Q 201

kázhasson, mint egy gróg... Találkoztam Koszacs svával, azt mondja, arra kényszeríti őt Ilizsnyhkov, hogy kukoricát vessen. ASZTAHOV: No és? Remek dolog, remek. SZAVUS..IN: No persze, vannak Ilyen előírások, dehiszen ezzel ő egyszerűen félrerúgta azt a vetéstervet, amelyet ön jóváhagyott. AstsnaacRé: Koszacseva megmondta neki: "IIa Asztahov megtudja, megharagszik!" Ö meg erre azt felelte: "Fütyülök a ti Asztahovotokra, arra a lajhár kapcábetyárra!" ASZTAHOV: /Dühét visszafojtva/. U-ugy! 8ZAVÜSK1N: Koszacseva erre megfenyegette Őt a pártbizottsággal, ő meg ugy visszafelelt, hogy még rá gondolni is szégyell az ember. /Súgja/. Azt mondta: ML majd lábánál fogva rángatjuk ki Sztrukovot a párttitkári székből. ASZTAHOV: J gyalázatos! SZAVUSKIN: iúeg akartam mutatni magának az anyagot... )e talán még korai. ASZTAHOVs Ne félj semmitől, vedd csak elő. Tudod, hogy én a birálat ét. az önbírálat hive vagyok. Add csak ide. hadd olvasom el . /Szavuskin papirköteget vesz elő aktatáskájából/. / iután elolvasta/, fim... Ugy látszik, Hizsnyakov megindult a züllés utján... SZAVUSKIN: /megkönnyebbülien/. Akkorhát kipellengérezhetem. ASZTAHOV: itair^TTywxi Mondtam én ilyesmit? SZAVUSKIN: /Homlokát törülgeti/. Ugy értettem... ASZTAHOV: Ugy értsd, Szavuskin, ahogy kell. Ha lejáratjuk őt, kirúgják a kolhozból, akkor aztán kit teszünk a helyébe? A lelkedre vennéd, mi? SZAVUSKIN: /Ijedten/. Hová gondol, dehogyis! ASZTAHOV: Nein, Szavuskin, ezzel az anyaggal nem mész semmire. Lovak, seprők, Hizsnyakov magánélete. Ez mind csak apróság, » Szavuskin. Hizsnyakov nagy ember, s nagy embert oaak nagy hibával lehet vádolni. Azt hiszed, hogy ezekről az apróságokról van itt szó? Hizsnyakov anarchiát csinál, önkónyeskedik, olcsó népszerűséget hajhász. Neki senki sem számit. A kerületi vezetőkre fittyet hány. A terű-