Virta, Nyikolaj: Beláthatatlan messzeségek; Fordította: Maráz László; Q 201

- 76 /Bejön Valéria csomagokkal/. VALÉRIA: Ahá! Egyszerre két nő is. Jó firma vagy te, Matvej! Kik ezek a nők? RAKITYINA: No, miránk itt nincs szükség, Kszényija Ivanovna. Menjünk. Adjon egy pohár vizet, legyen szíves. Majd meghalok a szomjúságtól. KSZÉNYIJA: /Hűvösen/. Sajnálom, de nincs itthon vizünk. /El./ HIZSNYAKOV: Anna Pavlovna! RAKITYINJU IGen, mindent értek. Sok boldogságot kivánok! /El./ HIZSNYAKOV: Minek jöttél ide? VALÉRIA: legalább segítenél levetkőznöm. Milyen rettenetes sár van ebben a faluban, ns ez a szoba! Különbet is keres<n> hettál volna. De különben úgyis tudom, miért éppen ide költöztél... HIZSNYAKOV: Azt kérdeztem, minek jöttél ide. VALÉRIA: Hogy-hogy minek? Azért, hogy megosszam örömödet és bánatodat. Nem is Örülsz neki? Talán megzavartalak? Mindegy, elhatároztam, hogy veled maradok. Utólvégre ez a kötelességem. HIZSNYAKOV: Ks engem meg Se kérdezel, hogy szükségem vanr-e rád? VALÉRIA: Fiacskám, a válást, verd ki a fejedből... Nem válok. És felejtsd el a szerelmeidet. Mindenről tudok. Egyébként meg. vagyok győződve r&La, hogy nem maradunk sokáig ebben a sárfészekbon... Teát szeretnék inni... Gondoskodj a feleségedről, drágám. HIZSNYAKOV: Hogy érted, azt, hogy nem maradunk itt sokáig? Miféle célzás ez? Kit terveltél ki megint? VALERIA: Jaj, hagyd ezt a faggatást, ugy elfáradtam. Rettenetes utam volt. /Körülnéz/. Aztán hogyan fogunk itt élni? Jól van no, elég a durcáskodésból... Gsókolj meg, ivlatvejl HIZSNYAKOV: Ide figyelj, Valéria: én nem akarok vitát és botrányt. .irtsd meg, hogy én a te számodra elveszett ember vagyok. Megszerettem itt egy asszonyt... Neked mindegy, hogy ki az az asszony és mi van közöttünk. Hozzád nem megyek vissza. Persze, huszonkét év nem játék. Es gyerekeink m