Virta, Nyikolaj: Beláthatatlan messzeségek; Fordította: Maráz László; Q 201

- 73 hogy kiüldözzenek a kolhozból. De ón tiz körömmel védtem magam, mert tudtam, hogy szükség van itt rám. Meg aztán hová is mehettem volna? Férjem H0RgkK±k elesett a háborúban, az evakuáoiókor kerültem ide. Volt egy kis megtakaritott pénzem, egyet-mást el is adtam, ós vettem ezt a házat ... Jaj, hogy haragudtam akkor magára! ís most... Most megint figyelembe se vesz. HIZSNYAKOV: Köszönöm, hogy nyiltan beszélt. Hibás vagyok, nagyon hibás. De értse meg... Akkor én olyan közömbösnek, semmivel sem törödőnek ismertem meg magát. Bocsánat a nyíltságért. Itt a kezem. Mindent elkövetek, hogy megbecsüljék és ugy értékeljék magát, ahogyan rászolgált. KSZÉNYIJA: /Könnyezi.*/. Örülök neki. Köszönöm... És azt is köszönöm, hogy Andrjuskával... Nagyon megszerette magát. Gépész akar lenni. HIZSNYAKOV: Derék legényke. No, rendben van. Popov ügyét pedig majd közösen vizsgáljuk ki. így jobb, is lesz: egyesek tamilnak majd belőle. Szóval: megegyeztink? KSZÉNIlüA: /Lelkesen/. Meg! /El./ 9- epizód . /Hizsnyakov szobája. Hjasnyakov, Rakityina/. RAKITYINA: Búcsúzni jöttem. Szabadságra megyek, Llatvej Ivanovics. Álig vá±tam már. Kimerültem. HIZSNYAKOV: Nem jókor utazik el. Most jön a m.nka dandárja, szükségem lenne a maga segitő kezére. ARAK1TYINA: ligyan! Lassan-lassan minden rendbe jön a kolhozban. Megnéztem az istállókat, találkoztam Ferapont %iii

C

Csel.. Örülök ós büszke vagyok. HIZSNYAKOV: Igaz, egyet-mást tettünk már. De sok még a tennivaló. A gépállomás olyan rosszul dolgozik, hogy rosszábat elképzelni sem lehet. Az Igazgatóját már rég ki kellett volna dobni - lépten-nyomon rászed bennünket.